Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XII. Nád és nádvágás
tudtak belőle fogni. A vékony pengéjű, éles kaszahegyvágót egész szélességben beleakasztották és a nádat rántva elvágták. Körülbelül két-három- szorosát tudták egyszerre így elvágni az előbbinél. Érthető tehát e termelékenyebb szerszám gyors elterjedése olyan helyen is, mint a Kis-Balaton északnyugati szegélye. Az is igaz viszont, hogy e kiváló vágószerszám nem maradt meg pusztán a nádvágás körében. Csaknem olyan széles körű alkalmazásra talált, mint amilyenben a mostani hosszú kaszáink elődje, az ún. rövid kasza is élhetett. Nem célom persze most vágóeszközeinknek akár vázlatos bemutatása sem, csupán arra szeretnénk röviden utalni, hogy az új, kasza- hegyből készült finom élű vágóeszköz olyan időszakban is, amikor az eszközök specializáltsága már igen előrehaladt, és a gabona-, fű-, vessző-, nád-, sásvágásra már külön-külön önálló szerszám is rendelkezésre állt szerencsés adottságai folytán tovább élt és vissza tudta idézni a hajdan több funkciójú eszközöket is. így a nádvágókat egyes helyeken — főleg a tuskós, göröngyös erdőkben — használták fűvágásra, ha a hosszú kaszát, amely simább talajt igényelt, kímélni akarták. Rövid pengéjű változataikkal szoktak vesszőt is szedni. De ami a legmeglepőbb, egyes somogyi falvakban, ahol sok rozsot termeltek és a rozs szálát nem akarták a hosszú kaszával megtörni, még e rozsot is ezzel a speciális vágószerszámmal aratták. A vele való aratás jóval gyorsabban történt, mintha a sarlóval tették volna a munkát. A Kis-Balaton zalai partjain pedig e szerszámmal egyfajta gazoló munkát is végeztek, melynek elnevezése is a tárgy helyi kifejezéséből képződött és ez: a kacérolás. Kacérolni a szőlőt és a kukoricát szokták, ha nagyon belepte a gaz. A szőlőt különösképpen akkor kellett kacérolni, ha hosszú ideig esett az eső és a sár miatt nem lehetett a tőkék közé lépni, a gaz viszont nagyra nőtt, olyan nagyra, hogy kapával nem is tudtak a gazos földön dolgozni. Ilyen esetben a gazt kikacérolták, kihordták és utána a gondos gazda meg is kapáltatta a földjét. A kukorica sorja közül is főleg bő csapadék után kellett a gazt kikacérozni, különösképpen az utolsó kapálás vagy töltögetés után. Ha már nem maradt idő az újrakapá- lásra, a kukoricát csak kacérozták, amely során a nagyobb gazoktól a sorját kitisztították, hogy az elkövetkezendő nagy melegben a kukoricaszálak „meg ne fulladjanak”. Ha a kifejezés: kacérolás vagy kacározás újabb is, tehát nem régibb, mint a kaszapengéből készült nádvágó, a kacér elterjedése, a művelet úgy tűnik szélesebb hagyományokra támaszkodik. Erre utalnak azok az adatok, amelyek e műveletet más névvel tartják számon a fentiektől nem is messze eső vidéken, illetve azok, amelyek e műveletnek más eszközzel való végzésére is utalnak. A Balaton somogyi partján, így pl. Zamárdi környékén, ahol a kaszahegy nádvágóval aratni is szoktak, ugyancsak előfordult, hogy az érésre előkészített és simára gereblyézett bakhátakat a szőlőben e szerszámmal gaztalanították, ha azokat hirtelen és nagyon benőtte a gaz. E műveletet itt kaszirválásnak nevezték, nyilván a nagy mennyiségben sarjadt kaszir- va-fű (Echinochloa crus-galli) jelenléte következtében. 130
