Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XII. Nád és nádvágás

Sopron vidékén pedig e munkának sarabolás volt a neve. Pethe Ferenc a múlt század elején a következőket jegyezte fel e munkával kapcsolatban,11 amit e vidéken az előbbiektől eltérően tavasszal végeztek: „hogy pedig a dudván, mely a szőlő földjét . . . ellepi, láttassanak erőt venni, learatják abból a gazt, szolő-sendüléskor a tőben, sőt a föld szine alatt egy vagy két ujjnyira, ahoz készitett sima élű (nem alföldi, nem tspikés élű) fél sarlóval, mely munkát ők sarabolásnak neveznek.”

Pethe adatai nemcsak azért fontosak számunkra, mert a fenti műveletnek létét történetileg igazolják, hanem sokkal inkább azért, mert ismételten felhívják figyelmünket az eszközök hajdani, a mainál lényegesen szélesebb funkciókörére, s ezen belül is a vágóeszközök igen sokféle munkavégzésére. A hagyományosan arató- vagy fűvágónak ismert sarlót mint láttuk talajmunkára is használták, majd az általánosan nádvágónak mondott szerszámmal füvet, vesszőt vágtak, majd arattak, sőt vele időnként talaj munkát is végeztek.

131