Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
X. Az erdőhasználat változása
jól, hogy e tekintetben is igen nagy különbség és eltérő gyakorlat uralkodott a különböző uradalmakban. Az erdőhasználatnak fent bemutatott szigorodása, mint ismeretes, részben azt a célt szolgálta, hogy a jobbágyok erdőhasználatát ellenőrizzék, szűkebb területre szorítsák s ezzel itt is előkészítsék a külön jobbágyi és földesúri erdő kialakítását, ami a földesúri erdők kizárólagos, osztatlan használatát jelentette volna, s ezzel együtt tetszésük szerint erdőművelési, használati rend kialakítását. A külön jobbágyi erdők kialakítása, bár nem hagyomány nélküli, — hiszen már a XVII. sz.-ból is történik említése,27 — valójában ez időtájt kezdődött a fejlettebb allodiumokban is. A Széchenyi család birtokain, a viszonylag fejlett gazdálkodást folytató Sopron megyei birtokrészeken is csak a XIX. sz. legelején került a külön jobbágyi erdők kiszakítására sor, mégpedig csak néhány községben. E négy-öt falu erdeje részére aztán külön erdő-rendtartást is szerkesztettek, melyet a falvak népével megismertettek. Az 1802-ben elkezdődött különálló jobbágyi erdő kialakítása pár év alatt is kedvező eredményeket hozhatott, s így a következő években gondolhattak a gyakorlat szélesebb körű alkalmazására is.28 Széchenyi Ferencznek 1805-ben kiadott ,,Rendelései”-ben a Marcalira vonatkozó szakasz már világos jelét adja e szándéknak, sőt a megvalósítás módját is igyekszik kialakítani.29 „Mivel jövendőben — olvashatjuk e szakaszban — a Marczali erdőket a Jobbágyok mint Legelőjökre, mint faizásokra nézve reguláztatni akarom, hogy lassankint a felső erdőben azok arra részre restringáltassanak, amelyet utóbb a fenn említett két tárgyra nézve nekik engedni szándékozok, szükséges meg akadályoztatni, hogy az egész erdőnek usussában meg ne erősödjenek.” „Ugyan ezért — hangzik az ezzel kapcsolatos rendelkezés — jó leszen a Szőtsényi határ felé lévő erdő darabot valakinek árandában adni, hogy lassankint öszve szorullyanak a Martzaliak: ugyan a nékik hagyatandó erdőre is iga- zíttassanak faézásaikra nézve. Mindazonáltal vigyázzon a Tisztség, hogy kárt és pazarlást abban ne tegyenek, tsak dűlt és száraz fát, még ez vagyon, engedjen tüzelésre, álló ép fának le döntését tiltsa és az által hágót meg is büntesse.” Az uradalom más egységeiben természetesen más-más időpontban került e szétválasztás előkészítésére sor. A kőröshegyi erdő szétválasztására az 1813-as instantiák között találhatunk adatokat, melyek szerint „Kalivoda erdő Inspectort” bízták meg az előzetes tervek elkészítésével.30 A terveket el is fogadták „azon hozzá adással — mint olvashatjuk —, hogy mivel ő Excellentiája leg inkább akarná a Jobbágyságnak ki adandó és az Uraság erdejétől el választandó (erdőrészt) ki jelentetni, mostani munkálkodások tárgyává ezt vegye, operatioját Kőröshegyen kezdje, Bartsi vadászt segítségül maga mellé vegye, munkáját végezvén azt ő Excellentiája elejébe terjessze.” Az erdők elkülönítésének munkája egyébként nemcsak a jobbágyok ellenállása miatt haladt vontatottan, hanem azért is, mert még egyes uradalmi tisztek sem értették jelentőségét, s az uradalmi erdőgazdálkodásnak további lehetőségeit. Ez tűnik ki Kovatsits Györgynek a pölöskei és szent- györgyhegyi uradalom inspectorának egyik leveléből is, melyet a gróf vilié
