Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
X. Az erdőhasználat változása
sitatiója után 1820. júl. 15-én az erdőkkel kapcsolatban írt.31 „Különös Erdőt egész Pölöskei és Egervári Uradalomban adni a Jobbágyoknak, ha már a Méltóságos Uraság úgy kívánja, lehet, de — hangzik az ellenvetés — ha annyi adatik, hogy a Legelő elegendő légyen, épület és Tűzifa ki kerülhet az adandó darab Erdő részbül az Jobbágyságnak, úgy a Méltóságos Uraság saját erdejébül nagyot veszt legelőre, makkoltatásra nézve; azon részei az Erdőknek — olvashatjuk az eddigi erdőhasználat alapján megfogalmazott véleményt — el fognak pazaltatni, és ha egyszer a fát a nékik adatott Erdőben el pazalták a Jobbágyok, akkor vagy más darab erdőt kell nékik excindálni, vagy ha az nékik meg nem tétetik, némellyek talán tovább is mennek.” Az inspector kétségkívül hű képet adott az eddigi szabad és kímélet nélküli erdőhasználatról, csak az uradalom központi vezetésének intencióit nem értette egészen, pedig az erdőhasználatnak újabb formái már ebben az uradalmi részben is kezdtek alakulni. 4. Az uradalmi erdők szekciókba osztása Az allodiális erdőművelés egyik feltételét jelentő korszerűbb erdőőrző szervezetet ez időben kezdték kialakítani. A jóval nagyobb összefüggő erdőterületet felölelő Sopron és Vas megyei Nagyerdőben, hol az allodiális gazdasági szervezet is korábban alakult ki, már a XVIII. sz. első felében megszervezték az erdőispánságot, és az erdőőrök szervezetét. Ez utóbbiak kötelességeit rögzítő instrukciókat 1731-ben erősítette meg a gróf, s attól kezdve a szervezet fokozatosan erősödött.32 A Széchenyi- uradalom Kis-Balaton körüli birtokain viszont nem volt olyan összefüggő nagy erdőterület, amely indokolttá tette volna a fentiekhez hasonló erdőőrző szervezet viszonylag korai létrehozását. Így csak későn, a XIX. sz. elején került a szervezet itteni létrehozására sor. Jellemző, egyébként, hogy az erdőőrök e vidéki szakterminusaként ez időben még azt a kifejezést is használták, mely a hajdani földesúri erdőhasználat célját, jellegét is leginkább felidézte: a „vadász” elnevezés tűnik ugyanis időnként elénk akkor is, amikor az már korántsem vadászati, hanem szorosan vett erdőgazdálkodási feladatokat lát el. Többször találkozhatunk e kifejezéssel a Dráva menti erdők regu- latiojára 1803-ban készített tervezetben is, bár igaz, akkor, amikor a jobbágyok által kivágható fát kell kijelölni:33 a „Vadász — olvashatjuk pl. egyik részében — ezen tzélra le düllt, vagy elszáradt fát kimutathat, mellyre is tsak néki legyen jussa a gazdaságbéli Tisztnek írásbéli engedetnie mellett, amit is mindenkor a jobbágy a Vadásznak elő mutatni köteles lészen.” De vadászt emleget, mint az erdei favágás követlen felügyelőjét az 1805-ös grófi „Rendelések” szövege is, igaz, az erdőőrző azonos ér^ telmű párjaként.34 Arról szól ugyanis, hogy ha az engedély nélküli favágást ,,a’ vadász vagy erdő őrző (: akinek tudni illik vigyázása alatt lévő erdőben tétetett a fa vágás :) Inspectornak és az Bartsi vagy Martzali Lovas vadászoknak fel nem adja”, akkor kemény büntetést kap. Ez utóbbi mondat szerint létezett „Lovas Vadász” is, aki az inspectorral egy szintű 115
