Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
X. Az erdőhasználat változása
hogy a feltüntetett személyek „szolgáltak a Méltóságos Uraságnak a Szántással tizen négy Marhás, azaz Húszon nyolcz gyalog napszámot”. Ugyanez év december 22-én pedig a fenti „Erdő őrző” arról állított ki igazolást, hogy ugyancsak hét büki személy a „Mándi Erdőrül engedetem czédulájok mellett Májusnak első napjátul fogva Minden Szentek napjáig minden egyik hat gyalog napszám szolgálatért fejen, fejsze nélkül, esett ágakbul fa jéztak”. Ez utóbbi igazolás már a szigorú ellenőrzés egyik írásos eszközét, az „engedetem czédulát” is megemlíti. E korban tűnik fel először az erdei ellenőrzés másik fontosnak tartott kelléke, a „fa-bélyeg” is, melyről ugyancsak Mándról 1815-ből van említés.23 Az egyik lopással gyanúsított fogat ügyének tüzetesebb megvizsgálása során derült ki, hogy lopásról nem tehet szó, miivel „Benő Urnák cselédi vett és billegés Fájókkal” tehát szabályos körülmények között haladtak, az erdőben, s közben oda hajló ágakat szekerükkel letörtek. S hogy a fabélyek mily nagy mértékben elterjedt lehetett, az abból is kitűnik, hogy ügyes emberek hamisítani is próbálták. Amint az uradalmi directornak 1817. jan. 12-én kelt levelében olvasható:24 „... két Sár- hidai emberek, Kolonell György és Németh György Serpenyő fülekből hamis billegeket tsinálván, azt olly helyessen tudták a fákra ütni, hogy a’mint Oszterhuber Fiscalis bizonyittya, sem ő, sem a Szolga Bíró azt a M. Uraságnak valóságos Biliegétől külömböztetni nem tudták; azért nem lehetett az Erdőmesternek vagy Erdőpásztoroknak, kik az illyes billegelt fák mellett el mentek, annak hamis létéről gondolkodni is.” E hamisításra is kétségkívül a fa magasra szökött értéke, illetve az erdők őrzésének megszigorítása ösztökélte a fenti személyeket. A szöveg második részéből az is kitűnik, hogy még a bélyeges fát is csak az erdőmester vagy az erdőpásztorok ismételt ellenőrzése mellett vihették ki az erdőből. 3. Erdő-elkülönözések Az ellenőrzés szigorodására talán érdemes tesz a fenti levél végéhez fűzött sort is megtekintenünk, mellyel a levél írója éppen az erdőhasználatban bekövetkezett új rendet és szigorúságot akarta érzékeltetni:25 „Hogy pedig egyéb eránt vigyázás vagyon — hangzik az érdekes mondat —, azt a büntetések tabellái esztendőről esztendőre elégségessen meg mutattyák, a’mellyekben még a’ Gomba Szedők, Gesztenye Keresők, Tüske vágók etc. is elől fordulnak.” E haszonvételeket pedig, mint ismeretes, eddig a jobbágyi erdőhasználat természetes velejáróinak tekintették s mint ilyenek, ingyenesek voltak. Csak a XVIII. sz. végétől váltak ezek is tilalmassá, illetve olyan haszonvétellé, amelyért fizetni, vagy robotolni kellett. A pölös- kei uradalom 1797-es számadásaihoz fűzött magyarázó jegyzetekben már ez olvasható:26 „Az praeducalt Documentumok szerént 797-dik Esztendőben az esett és száraz fábul való faizattul, gombázástul, a Berki kaszállók- tul és pascumtul több Napszám jött, mint sem az előbbeni Esztendőkben.” S bár nem tudható, hogy a jövedelemből mennyi esett pl. a gombázásra, mégis jellemzőnek tarthatjuk annak fenti említését, még ha tudjuk azt is 113
