Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
IX. Az erdei haszonvételekben bekövetkezett változások
Mind a három különös esztendőkben pedig edgy edgy szekérrel vágott abroncsot az Szalavári alsó erdőn, melly a Hidvégi Réh felé le szolgál és az Szala vize mellett helheztetik.” A kihallgatás 13 tanúja közül többen vallották, hogy vesszővágásra több évben ismételten visszatértek, s egy- egy alkalommal is olykor három-négy szekér abroncsot is vágtak. A 25 éves, balatonedericsi Farkas János colonus vallomása szerint „ez előtt hat esztendőkkel. . . megárendálván a Szalavári erdőt többekkel edgyütt edgy Esztendőben eősz tájban négy szekér abroncsot vágott”. Az 57 éves me- szesgyöröki Balássa Márton colonus pedig, mint elmondta, „ennek előtte hét vagy nyoltz esztendőkkel két esztendőben edgy más után megh áren- dálván a Szalavári erdőt. . . edgy edgy esztendőben három s négy szekér abroncsot is megh vágott a Szalavári erdőn több társaival edgyütt, nagyobb részint pedig mindenkor a’ Szala vize le folta mellett lévő és az Hidvégi Révészek Háza felé le szolgáló erdőben vágták az abroncsot és békessége- sen föl rakván Szekerekre ell is vitték .. S hogy ez az abroncs-szedés miiven jelentős jövedelmet biztosított az uradalmaknak, azt a Csokonai uradalom egyik összeírása alapján is gyaníthatjuk, habár ez az uradalom nem volt túlságosan bőviben az er- dőknek»és az abroncstermő bokroknak. Ennék ellenére 1795-ben az „abronts, vessző” 931 frt 26 xr jövedelmet biztosított, s ugyanakkor a „tűzre való fa” csak 200 frt 15 krajcárt.2 Az egyik leginkább fizetett, s egész erdőket is pusztulásba döntő „hamuzsírégetés” jövedelme az abroncsokénak még dupláját sem érte el: 1606 frt és 50 krajcárra rúgott. A következő évben, 1796-ban, az „abrots, vessző” jövedelme csaknem duplájára emelkedett, azaz 1535 frt 27 krajcár összegre. A hamuzsírégetésből származó jövedelem aránya kb. megfelelt az előző évinek, azonban a tűzifa haszna 133 frt 45 xra esett. Érdemes megjegyezni, hogy az abroncsból származó jövedelem túllépte azt, ami a „szőlő és láb” alatt van elszámolva (1523 frt és 6 3/4 krajcár). De az abroncs-haszon sem lehetett állandó, s ezt az is mutatja, hogy 1798-ben „Abrotsnak való Szálakért” cím alatt csak 300 frt van feltüntetve. Végül is a jelentősebb szőlővidékek közelében az abroncsnak való vessző, amivel évente kellett a faabroncsos hordókat újra kötni, jelentős értéket képviselt az uradalmak háztartásában. Ezért is kellett a mogyorósokat, mint Lábodon -is, őrizet alatt tartam, amint azt Széchenyi gróf 1805. júl.—aug. hónapokra kiadott „Rendelései”-ben is olvashatjuk:3 „Ezen határban és erdőben vagyon szép mogyorós — olvashatjuk — melyet ha az Uraság kemény őrizet alatt tart, szép pénzt lehet belőle várni.” „Com- mittáltatik tehát Csokonyai Tiszttartónak — hangzik a rendelkezés — hogy ezen tárgynak el érésére őrizet alatt tartassa a nevezett mogyoróst”. Részben az abroncs-vessző kímélése érdekében rendelkeznek a földek és rétek kertelései anyagának megváltoztatásában: „az Uraság réttyei és földjei — amint a rendelkezésben is olvasható4 — majd mindenütt ha- soványokkal és karókkal vannak körül véve.” „Tapasztalván — olvashatjuk tovább az általánosabb érvényű erdősáv szükségességére utaló sorokat —, hogy azoknak tsinálása tsak az erdők káros rongálásaival és sok robotnak vesztegetésével vagyon össze kapcsolva, cessaltassanak azért — 100
