Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - G) Kiegészítő, zsákmányoló (nem termelő) gazdálkodással szerzett ételek feldolgozásai
A vargányának erdei és réti változatát ismerték, a gíva fűzfán, nyárfán, diófán termett, nyúlgomba a rinyakovácsi erdőben csomósán nőtt a „leveles” alatt. Szokásban volt a csibegomba, vargánya és fekete nyíralla aszalása. Ezeket kettészelve napon vagy kemencében, tepsiben szétterítve tárolták, majd vászonzacskóban tartották télig. Szabad ég alatt a vargányát parázson sózva sütötték meg. A legáltalánosabb elkészítési módja a fokhagymás zsíron való megsütés volt. (Gíva, vargánya, csibegomba) kevés paprikával is ízesítve. A keserűgombát először megkövesztették, leszűrték és több vízből kimosták, csak ezután sütötték meg fokhagymás zsíron. Egyébként a legtöbb gombát — így a szárított gombát is — leforrázták sütés előtt. Levesnek is kedvelték hagymás-paprikásan berántva. A vargányát bablevesbe is beletették hús helyett. A teafélék közül a legfontosabbnak a hársfateát és pipi tért („kaméliát”) tartották. Ezeket napon szárítgatták és vászonzacskóban tárolták. A hársfa „kehe”, (köhögés) ellen, a kamilla főzete hurutra, gargalizálni, gyulladt szem ápolására kellett. Más teafélék, füvek titkát csak egy-két család ismerte, nemigen árulta el mire való. Néhány ma élő 70—80 éves asszonyt kérdezgetve az derült ki, hogy teát csak akkor ittak, ha betegek voltak. Ezeknek az idős asszonyoknak többsége azt mondta: „én bizony nem ittam teát egész életömbe”. Volt azért olyan család, ahol kedvelték a hársfateát. Házaló asszonyoktól harmadik lisztért cseréltek füveket. Gyomorfájásra köménymagos tea, fülfájásra kőrózsa levelének nedve, sebre vadzsálya levele, vagy útilapu, gyomorfájásra fehér üröm főzete, vérzéscsillapító porcikafű, hánytató kutyabengekéreg, választóvíz, martilapufű, magas vérnyomás: galagonya virág fehérbabhéjjal.124 Különféle főzeteket használtak a kenőasszonyok is, akiknek a sok gyerékelhajtásban nagy szerepe volt. A vadméhek mézének elorozásával férfiak foglalkoztak. Fontos terepismeret kellett hozzá; meg kellett figyelni, merre szállnak a vad méhek, felfedezni odujuk helyét. Csakölyben Tamás József földnélküli embert, Kisbajomban Csitár Ferencről emlegetik, hogy elvette a vadméhek mézét. A fa lulkját bedúgták, „anslaggal” megfüstölték, a méhek megfulladtak, a lépéket otthon lassú tűzön melegítették ki.125 A viaszt el tették húsvétra tojáshimzéshez. A méz kenyérre, tésztára volt jó, kehölés ellen mézes borba. A gyerekek összeszedték a vadmadarak tojásait is; fácánét, gilicéjét, kányáét. Otthon főzve vagy sütve fogyasztották el. 2. Halból készült ételek A négy községben elfogyasztott hal mennyisége a baromfiét követi, de egyes rétegeknél felülmúlta azt, így a kamaszgyerekek esetében és a halászattal is foglalkozó földnélküli vagy néhány holdas napszámos rétegnél. Ponty, kárász, naphal volt a leggyakoribb fogás. Módosabb gazda inkább borért cserélt halat a mikei tavon halászoktól. Időnként halaskofák 82
