Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - G) Kiegészítő, zsákmányoló (nem termelő) gazdálkodással szerzett ételek feldolgozásai
is jártak a vidéken, pénzért árulták a pontyot, csukát. Ezt is csak a jobbmódú családok fizethették meg. ..Süti hal”: Az apró halat lepikkelyezték, kibelezték, lisztben megforgatták, paprikával megszórták és zsírban, cseréptepsiben a kemencébe téve sütötték ki. Nagyobb halakat is lepikkelyezték késsel, felébe vágták, kibelezték és ugyanígy lisztbe forgatva, esetleg megpaprikázva sütötték ki jó „ressre”, azaz ropogósra a kemencében jól kizsírozott, vagy böjti időszakban (katolikusok) olajozott tepsziben. Volt aki tojást öntözött a sütendő halra és úgy tette be. ,,Nyárson sütt hal”-at pásztorféle emberék, csőszök készítettek maguknak a szabad ég alatt. ,,Hallevest” is kedvelték, fejét és farkát főzték meg paprikával, hagymával. Kockatésztát tettek bele. Utóbb a kockatésztát fánkcifrálóval vágták. A hal törzsét lisztesen, paprikásán a fent leírt módon sütötték meg. Levesnek főzték meg a csíkot is. Az 1920—30-as években már rántott halat is készítettek. Annyi hal rendszeresen nem akadt, hogy szárításra, füstölésre sort kellett volna keríteni. Somogy megyében a Balaton mentén és a Nagyberekben a hivatásos, azaz főként halászatból élők füstölték a halat.126 3. Vadból való ételek A vadmadár elkészítése többféle módon történhetett. Megkopasztot- ták és nyárson sütötték meg. Más esetekben, mint a többi vadat fokhagymás zsíron sütötték. Kedvelték levesnek is. A jó zsíros galambból „hosszúmetélttel” tésztaleves volt a legjobb a csökölyiek szerint. Fácán és fogoly mind levesnek, mind fokhagymás zsírban sülve is kedvelt ételüknek számított. A nyulat az orvvadász csak megnyúzta, nyárson „készítette meg”, ha nem akarta hazavinni. Otthon viszont az asszonyok, a pincénél többnyire a férfiak megfejtették, kimosták, háromlábú vaslábosba felszelték, fokhagymával megspékelték, zsírban megsütötték szabad tűzön. Egyesek tejföllel, ecettel, magyarborssal is ízesítették. Sülés közben vízzel locsolták. A férfiak az őz vagy nyúlpecsenyét párolták is, nemcsak sütöttéK. Borban történt ez. A mikei erdőben néha dámvadat fogtak. Ezt is fokhagymásán, tejfölösen, ecetesen, magyarborssal fűszerezve sütötték meg. A „vadas” leves készülhetett háziállat vagy vadállat húsából is. A lényege, a beletett friss vér és véresebb, szálkás hús. Szabad tűzön főzték össze a friss vért, húst, egy fej hagymát. Véres, lisztes habarást tettek bele.127 83
