Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - F) Állati eredetű nyersanyagokból készült ételek
2. Baromfiból készült ételek Az ünnepi és a fő munkaidény étrendjében a disznóhús mellett nagy fontosságú a baromfihús is. Időről-időre ludat, libát, kacsát is hizlaltak, pulykát is tartottak eladásra. Vágtak is belőlük, tyúkot azonban többet fogyasztottak. A tyúkokat február végén, márciusban és „kétasz- szony között” ültettek; 21 vagy 23, egyszóval páratlan számú tojást tettek a kotló alá. Hiedelmek szerint a hétfőn ültetett tojásból sok kakas lett, a kanász ostorpattogtatásakor ültetett tojásokból viszont sok csibe. A gyakori baromfivészek miatt rendkívül sok volt a baromfiak tartásával kapcsolatos hiedelem, pl. hogy a csirkének holdtöltére kell kelnie, mert akkor sok marad, de ha holdfogytán történik ez, sok elhull belőlük. A hunyortól, hunyorgyökértől és az ún. „ganyékukactól” féltették a baromfit. A kotlóst a lakószobában ültették, s ott maradták a csirkék, amíg ki nem lehetett őket engedni. A baromfihús fogyasztásában nagy különbségek adódtak az egyes paraszti rétegek között. A tyúk feldarabolása hasonlóképpen történt, mint ma is: a felső és alsó combját veszik le először, esetleg egyben, aztán a szárnyát, felmetszik a kosarát, kiveszik a belsőséget (máját, szívét, zúzáját), kidobják a beleket, a máj mellől óvatosan távolítják el az epét, különveszik a farát, kosarát, nyakát, fejét. Levesek: tésztaleves: a húsdarabokat kifőzték vízben sárgarépával, zöldség zöldjével és gyökerével, vöröshagymával, (esetleg zellerrel is, szegfűszeggel, sáfránnyal). A végén a húst kivették és tésztát főztek bele. Magyarborssal is ízesítették. A húsleves, s általában a leves főzésénél azt a szabályt tartották követendőnek, hogy addig kell a fedőt rajta hagyni, amíg nem forr, a gőzének ki kell szállnia, hogy ne maradjon zavaros. „Becsinyát leves” vagy „édesleves” :m a baromfi aprólékéból és belsőségéből zöldséggel, vöröshagymával főzik fel, magyarborssal, esetleg petrezselyem vagy zeller zöldjével ízesítik. Tartalmasabbá tételére karikába vágott főtt tojás is k/erült bele. Ugyancsak karikára szelték a sárgarépát és zöldséggyökeret is. A tojással gyarapítóit levest „ispikos” levesnek is nevezték. Káposztaleves tyúkhússal: mindenkire egy-egy darab húst számítva teszik fel a savanyúkáposztával főni és paprikás-hagymás-lisztesen berántják. Kásaleves tyúkhússal: mindenkinek egy-egy darab húst számítva vízben felfőzték 1—1 szál zöldséggel, sárgarépával, hagymával. Mikor puha a hús benne, egy marék kukorica- vagy hajdinakását engednek bele, amivel kissé be is sűrítették. Krumplileves tyúkhússal: ez savanyúleves, a kockába vágott burgonyát, a tyúkhúst, babérlevelet, esetleg zöldpaprikát megfőzik, liszttel habarják be és kis ecettel ízesítik. Pirított hús: a tésztalevesben kifőtt húst cseréptepsiben fagyos zsírral megkenik, kissé átsütik és mártással vagy savanyúsággal tálalják. A lúd, kacsa, liba is hasonló módon került feldolgozásra: „tésztalevesnek, becsinyát-, káposzta-, krumpli- vagy kásalevesnek”. Azonban 74