Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
III. A csökölyi nép ételei - F) Állati eredetű nyersanyagokból készült ételek
ezek zsírosabb húsúak, így a jobb falatokat, „izéjét” pecsenyének sütötték ki. Zsírban sült a liba mája is, s a csontosabb részek mentek a levesbe, a becsinált levesbe pedig a belsőségek is. A pulyka levesét jobbnak tartották, mint a ludét. A pörkölt már bekerült a hagyományos étrendbe is, a sírásók kapják reggel (tyúk vagy birkapörkölt), vagy tor estéjén a család. A csirkének a húsosabb részeit használták fel. A kacsa, liba zsírban való lesütése és tartósítása az 1930-as években vált divattá, módosabb családok körében a disznóhús zsírban történő tárolásával egyidejűén. Ugyanebben az időben kezdték lakodalmakon a rántott csirke, töltött csirke felszolgálását is. Csak néhány család tartott galambot (örvöst), levesnek készítették el. A mellét kirántva kedvelték. A baromfizsírt kenyérre kenve gyerekeknek adták, a levest is jól ízesítette, de tésztafélébe is alkalmasabbnak tartották a disznózsírnál. A tojás a baromfi másik fontos haszonvétele. A tojás téli hosszabb ideig való tárolására rozsszalmából hasított fűzvesszővel kötött kosarakat „bucsérokat” használtak fel. A kétasszonyközá tojást tartották a legtovább elállónak.103 Padláson, sokszor búza közé is dúgták a tojást, vagy bab közé keverték. A tojás gyors elkészíthetősége miatt nagy jelentőségű a nem fő étkezéseknél és a bojtos időszakban is. „Sütt tojáshoz” bő forró zsírba öntik a tojásokat, mikor alul egészen összeáll, késsel megfordítják és lepény szerűen áll össze liszt nélkül is. Főtt tojás — böjtben, reformátusoknál nagypénteken vacsorára adták, húsvétkor a sonkával, tormával együtt különleges jelentősége volt. Főzték a vadmadarak és bármelyik baromfi tojását is. Szalonna tojással: férfiak reggelije, pásztorfélék is készítették maguknak a szabad ég alatt. Levesek dúsítására főtt tojást kockára (rántott leves) karikába (is- pékos, bscsinyát, pacalleves) vágtak és beleszórták. Ritkán tettek tojást habarásba, így a bojtos „ecetes borsólevesbe” kis liszttel kikeverve. A legtöbb rangosabb tésztafélébe gyúrtak tojást. De volt, aki azt tartotta, hogy kiszárítja a tésztát és se a fonott kalácsba, se a rétesbe nem gyúrt, inkább sáfránnyal sárgította. Ez azonban szegényebbeknél fordult elő.I0/* A köznapi ételek közül a leves és kifőtt tésztákba kellett kb. 3—5 személyre számítani egy tojást, kis sót, s annyi lisztet, s esetleg vizet is, amennyit felvesz (reszelt, csipedett tészta, pilácsa, mácsik). Nagyobb mennyiségben előre gyártott, szárítandó levestésztába 8—10 tojást is vertek. A palacsintába s a valamivel sűrűbb „ablegénybe” (omlettszerű) csak egy tojást kevertek, felfogásuk szerint több tojástól nem „pödörö- dött” volna eléggé; egy-egy tojást gyúrtak a perecbe, haltésztába, de többet is vertek kuglófba, fánkba. 75
