Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - C) Levesek konyhakerti és kapás növényi alapanyagai

„Edes répaleves”-1 kerékrépából nem, csak burgundi répából főzték. Meggyalulják, kissé megsózzák, vízzel, babérlevéllel, fokhagymával felfőzik és berántják. Egészen sűrűre is kedvelték, mások hígabban. Ma úgy tartják, hogy a leves hígabb, a répafőzelék sűrűbb.

5. Torma

Tulajdonképpen fűszerféle, de mártás és leves fő alapanyagaként, névadó részeként is szerepel a csökölyi és környéki táplálkozás rendszerében. Nem mindenki termelte, volt, aki gyűjtögetéssel szerezte, pl. uborka savanyításához. A torma rövidebb időre való tárolásának a következő módja is szokottá vált: lereszelték, tepsibe téve a kályha szájánál megpirítva erejét vették, így félszáraz lett, s hosszabb ideig is elállt.

a) Levesek: „Tormaleves”: a megreszelt, pirított tormát vízzel vagy húslével engedik fel, tésztafélét tesznek bele, berántják. Van aki nem rántja be, csak tésztával sűríti be.

„Tormaleves tüdővel és nyelvvel”: rántást pirítanak', ráteszik a reszelt tormát, vízzel felengedik, disznónyelv „kürtös ropogósát”, esetleg „torkát” és a tüdőt nagy karikákba (2 cm széles), beleaprítva főzik fel, kis ecettel ízesítik. Kizárólag disznóöléskor kerülhetett rá a sor vagy ha kóstolót kaptak.

b) Mártás: „Tormaszósz”: a megreszelt tormát pirítás után tejjel felöntik és felforralják. Ünnepi alkalmakkor, mikor a tésztalevesben kifőzték a húst (főképp baromfihúst), második fogásként a főtt húst paradicsom- vagy tormamártással tálalták.

6. Paradicsom

Alig 40—50 éve termelik Csökölyben. Az ételnyersanyagok közé való beiktatása magán viseli újdonságának vonásait. Ugyanis új technikájú étkek készítéséig nem jutottak el vele, hanem meglévő eljárások nyersanyagának iktatták be (leves, szósz), s nem is olyan változatos a felhasználása, mint pl. a burgonyáé. Tartósításánál is a régi módszereket vették igénybe (kemencében való kiszikkasztás és besűrítés, mint a szilvalekvárnál).

a) Tartósítása: Nagyobb családok többet termeltek.67 Nyersen még ma sem igen kedvelik. A leszedett paradicsomot nagyobb lyukú rostán nyomták át; magja, héja is maradt benne. Cseréptepsibe öntötték és kenyérsütés után a kemencében megszárították, egészen keményre. Összetörték, vászonzacskóba tették és száraz, meleg helyen tartották szögre akasztva. Mikor főztek, vettek belőle elő és dobtak a levesbe. Akinek volt üvege erre a célra, csak a,,csöpűjét szárogatta meg”, a többit átpaszírozta, felfőzte és üvegbe öntötte, lekötötte.

A paradicsomból leves, szósz és paradicsomos káposzta készült. A szószt lisztes habarással sűrítették és főtt disznó-, baromfihúshoz ünnepen tálalták. Paradicsomleves és paradicsomos káposzta inkább csak nyáron és ősszel került asztalukra, mindkettőt rántással ízesítették.

57