Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - C) Levesek konyhakerti és kapás növényi alapanyagai

7. A legújabb leves- és főzeléknövények a csökölyi konyhán

A főzelék a XX. sz. közepéig jóformán ismeretlen volt a csökölyi konyháin. Bár a káposzta-, bab és burgonyalevesek között volt „vastagabban” berántott is. Ezek neve mégis leves, szósz vagy pempő volt. Fő- zelékes jellegűek a paradicsom-, tormamártás, valamint a vadon termett sóskából főtt szósz is. Később a kertben néhány család termelt sóskát és spenótot a tanítóék, jegyzőék hatására, de inkább csak a gyerekek számára. Néhány kerti vetemény megjelenését az első világháború utáni időre teszik. Özv. Zsobrák Lajosné elmondása szerint nekik először Kapós- mérőből hozott egy rokon zöldbabot („spárgaborsó”) 1920 körül, cukorborsót Jáköból néhány évvel előbb. Szintén nem régi a tök, a karalábé; s alig 30 éve ismerik a karfiolt. A lencsét, aki szerette piacon vette, Belső- Somogyban nem termelték.

Spárgaborsót levesnek hígabbra, főzeléknek sűrűbbre rántották, egyébként az apróra szelt spárgaborsót zöldségzöldjével és fokhagymával főzik fel.

Cukorborsóleves-hez zöldséggyökér és -zöldje, sárgarépa fő együtt a borsóval, a csumájának levével öntik fel, hogy édes legyen és berántják.

Tökleves vagy -főzelék: hagymát, paprikát megforrósítják zsíron, ráteszik a legyalult tököt, kis vízzel, tejjel, esetleg tejföllel feleresztik. Kaprot vagdalnak bele vagy összekötve főzik benne és fogyasztás előtt a kaprot kiveszik. Végül berántják.

Kedvelt téli csemegéjük ma is a sült úri tök. Mikor nagyon kevés cukrot fogyasztottak, az ilyen édeskés ízű étel még fontosabb volt az esti étkezésnél.

Karfiolból manapság is igen ritkán készül leves.

Karalábé nem került levesbe. A nyár második felében addig, míg friss káposztához nem jutottak, lereszelve, olajon megpirítva rétestöltelék>- ként szolgált.

Sóskaszósz: A sóskát tojásos-lisztes vagy teljfölös-lisztes habarással sűrítették.

Saláták, savanyúságok

Hordós káposzta: elsőként említendő a savanyúságok között, sült és főtt hús mellett elmaradhatatlan volt.

Savanyú répa: ennek is lassú vagy gyors savanyítása is általános, mint a káposztánál. Azonban mindkettőt — mint fentebb leírtuk — más fő ételek, elsősorban és főként levesek előállítására is felhasználták.

Uborka: savanyítása alig 70—80 éve szokásos. Ezt kizárólag savanyúságnak vagy salátának használják fel. Nyáron kovászosán: kenyérhéjjal, kaporral, sóval a napra tették ki. Télre ecetesen savanyították. Az üveg aljára meggyfalevelet, az uborka közé kaprot, tormát vegyítettek.

Az uborkasalátára úgy emlékeznek a mai 70 évesek, hogy mindig is volt. Késsel metélték apróra (később gyalulták), megsózták, mikor levet eresztett kinyomták, fokhagymát szeltek bele, kis ecetet öntöttek rá. Fő ételként nem szolgált.

Paprika: Többfélét termeltek, savanyúságnak és fűszernek valót.

58