Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - B) Kelesztetlen tészták

A „bubota”51 vagy „ablegény” valamivel sűrűbb, omlettszerű, 1/2 om vastagra is készül. Ezt zsírozott kerek cseréptepsiben sütötték a kemencében. Ennek megfelelően mérete is nagyobb volt. Sütés után felpede- redett a széle.

Az ablegényt vagy bübotát szárazabbra kellett sütni, mint a palacsintát, mert cukros tejbe aprították. Len és kendermunkánál, főképp tilo- lásnál kínálták vele a segédkezőket.

4. Vízben főtt tészták

Ezek egyrésze levesbe került, más része önálló ételként valami ízesítővel szerepelt.

a) „Pilácsa” — kockára vágott (2x2 vagy 2,5x2,5 cm nagyságú) kifőtt tészta, régebben és ma is paprikás, krumplis vagy káposztás ízesítőkkel ették.52

b) , Mácsik” — azonos anyagból (tojás, búzaliszt, víz) az előbbivel azonos levél vékonyságúra nyújtott, 1/2 cm-es csíkokra vágott kifőtt tészta. Ették a századforduló táján általánosan „kopaszán” is, azaz sóval, paprikával zsírosán. Elmondásuk szerint így csak egészen friss állapotban volt jó. Később inkább a „dörcés” (pirított dara), túrós, tejfeles, mákos és diós volt kedvelt. De cukrot nemigen tettek a diós és mákos mácsikra. Még 1968-ban is találkoztunk gyűjtésünk során egy közismerten kuporgató természetű 82 éves asszonnyal, aki megszólta 64 év körül járó menyét, mert az cukrot tett a mákos tésztáira.

Csak böjt idején tettek zsír helyet cukros vagy mézes vizet rá, katolikusok egész nagyböjtben, pénteken, reformátusok csak nagypénteken.

A tésztát gyúródeszkán magyar sodrófával nyújtották el, késsel szelték fel, háromlábú lábasban (cserép, később öntöttvas) főzték ki, cserépszűrőn leszűrték, majd kerek „paraszttepsibe” (rétestepsi cserépből) zsírra tették és „hintelléket” szórtak a tetejére.

c) „Szárított tészta” — levesfélébe előre elkészítették, ebben több tojás volt, mint kifőtt és leszűrt változataiban. Egy tojásból, kis sóból és annyi lisztből gyúrták, amennyit felvett. Egészen apró (0,5x0,5 cm-es) darabokra szelték és vászonzacskóban tárolták sokszor fél évig is.

d) „Csipedett tészta” — akkor készült, ha kifogyott a szárított tészta, egy tojásból és lisztből gyúrták, kézzel csipkedték ujjhegynyi darabokra, főként krumplilevesbe.

e) „Reszelt tészta” — az előzővel azonos alapanyagú, talán valamivel keményebb, mert úgy kellett belereszelni a levesbe. A krumplilébe főzött reszelt tésztáról „reszelt levesnek” nevezték az egyszerű rántással készült ételt.

f) „Kalángombóc” — ez is leveselnevező tészta. Tojást búzaliszttel összevertek, keményebbre, mint a nokedlihez és rántott levesbe szaggatták, petrezselymes ízesítéssel. De úgy is fogyasztották, hogy a gombócok egy részét leszűrték és vöröshagymás zsírba tették.

g) „Főtt laska” — szintén levesbetét, egész levélként vagy töltelékkel összehajtogatva.

48