Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei - A) Erjesztett tésztafélék

lommal Csököly rendelkezett. 1695-ben pl. 6 malma volt, 1701-ben a 6 malom után 54 Ft bért fizettek, 1703-ban 55 köböl vámot.11

De 1715-ből 10 csökölyi molnárról tudunk, akiknek malomjövedelmét 44, 1718-ban 100 Ft-ban állapítják meg. 1720-ban a malmokról ez áll: „Molnár Mihály itteni lakosnak van egy adózó gabona-malma, semmit sem hoz. Közel áll a pusztuláshoz és végromláshoz. Egy másik malom Mike- pusztán Kovács Györgyé, évenként 6 forintot hoz. A harmadik ugyanazon a pusztán Márkus Gergelyé, ugyancsak 6 forintot hoz. Negyedik Gyócsi pusztán Szeles Andrásé, szintén 6 forintot hoz.”12 1725-iben 30 köböl a hat malom haszna. 1752-ben Lőrinc Sámuel, Korcz István és Garzó Mihály malma említtetik, mint 5 köböl jövedelmű javaik.13 Az úrbérrendezés korában 5 malma volt a csökölyieknek.14

1828-ban a községé az egyik „egykerekű alulcsapó vízimalom” is, „amelyet csak esős időben lehet használni és évente 26 mérő jövedelmet hoz.” Ennek a jövedelméből fizették a két tanítót és az éjjeliőrt. Magánkézen 3 malom van ez idő tájt és ezek tiszta jövedelmét is évi 26 mérő különféle terményben számították ki az összeírok).15 Az 1860-as tagosítás] térképen16 a Falumalom, Csurgó és Fajankó malom van feltüntetve.

Ezután épült a gőzmalom a későbbi Gőgös kocsma helyén, a Posta utca sarkán. (1912-ben leégett, s akkor szemben építette fel Kis Tótíh János gépész.) 1876-ban a Soproni Kereskedelmi és Iparkamarának statisztikai jelentésében szerepel Csököly nevénél 1 gőzmalom 1 vállalkozóval, 2 segéddel és 1 egyéb (férfi) munkaerővel, 30 Ft évi adóval,17 valamint három vízimalom 24 Ft évi jövedelmi vagy kereseti adóval. A Csánkd Dezső szerkesztette monográfia már csak gőzmalmát említi.18

A szomszédos községek közül Gige kapott még gőzmalmot 1921— 22-ben, addig vízimalma volt. Rinyakovácsiban a ,,Kgéncses, Dadó és Fejesgaáti” vízimalomra még emlékeznek a mai 70—80 évesek.

Kisbajomban pedig a „Csurgó,19 Középső, Ásó és Mórici” malmokat emlegetik. A legtovább a Mórici nevű működött egészen az 1940-es évekig. Az 1920—30-as években már motort is alkalmazták 4—5 hónapig a kishajóim malomban, amikor nem volt elég víz. A vízimalmok működése időszakában rossz vízálláskor, ha sürgős volt az őrletés, a Drávára kellett vinni a folyami malmokhoz a gabonát. Később a kiskorpádi, kutasi, mikei, nagyatádi, szomajomi hengermalomba is eljártak.

A vízimalmokba a XIX. század végéig, jelen század elején többnyire úgy vitték a kenyérnek valót őrletni, hogy otthon összekeverték felesen a kukoricát és rozsot. (Mértékegység a „fölöntő”). „Aki már több rozsot tött, arra azt mondták, hogy gazdag embör, jó könyere lösz” — emlékezik vissza Mátés Márton (Martin) volt szegényparaszt. A vízimalmok különböző kapacitásúak voltak a megyében. Némelyik 3 q-t őrölt egy éjjel, másik óránként 1 q-t, sokszor gyengébb vízjárás esetén egy éjszakára elég volt 1—2 q. A rinyakovácsi malmokban este felöntöttek a garatra 6 föl- öntőnyi gabonát és reggelre „pergett le”. Nem dolgozhattak éjjel-nappal a vízikerekek, mert össze kellett gyűjteni a vizet.20 A követ szorosabbra ék betevésével állították. Nem is lehetett szennyes magot, csutás kukoricát a garatba önteni, mert szűk volt a kőnyílás és szemenként potyogott ie a

4C