Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)

III. A csökölyi nép ételei

III. A csökölyi nép ételei

1. Fő táplálékok és alapanyaguk (Irodalmi adatok alapján)

A belső-somogyi, s így a Csököly környéki nép fő étele a XIX. század végén, s a XX. század elején a kenyér és a tésztaféle, a káposzta, és a burgonya. A húsfélék közül a XIX. század második felében, a XX. század elején is a disznóhús a legfontosabb, bár fogyasztása főként a nyári dologidőre és részben az ünnepekre korlátozódott. Somogyot a XIX. század végén Keleti1 a legtöbb hússal élő vidékek közé sorolta. A hús és közte a disznóhús évi mennyisége mégis jóval alatta maradt a cereáliákból, burgonyából, káposztából és más kerti növényekből készített ételek meny- nyiségének.

Tanulságos a XIX. századi helytörténeti, gazdaságtörténeti szerzőknek az alapvető táplálékokról írt véleményét vizsgálni. Csaplovics János egyes részleteiben helytálló, de sokat markoló országos összefoglalást2 célzó soraiban ez áll: „... egyébiránt él a Tót többnyire tejjel, liszttel, krumplival, pálinkával, a Magyar búza kenyérrel, hússal, borral, a sváb krumplival, serrel, a horvát kásával, pályinkával, az Orosz, Oláh és Rácz kukoriczával, paszullal, pálinkával...”

Csaplovics egy-egy vidék táplálkozását nemzetiségekre általánosítja. A magyarok esetében — ezen túl — az elérendő ideált, modellt összetéveszti a valósággal.

Apáti Kiss Sámuel már látja az egyes magyar tájak életmódja, s így táplálkozása közötti különbségeket3, bár inkább az elmaradottabba- kat idealizálja. Somogy népét állítja szembe az északnyugati megyék polgárosodottább népével: „A Somogyi Magyar (a köznépet értvén) igaz, hogy éppen nem civilisált, sőt durva, egyszerű mind élte módjára, mind ruházatjára nézve .. . Füstös konyhájában főzött sovány étele mellett is egészséges, izmos, kemény természetű ..

A jó megfigyelőképességű, korához és külföldi voltához képest eléggé elfogulatlan Richard Bright angol utazó 1815->ből való két adata ennél is becsesebb4.

A Somogy megyei Taranyból feljegyezte az uradalmi számtartóék ebédjét, mely bizonyára eltérhetett attól, amelyet máskor nemeseknél kapott: „...jó falusi ebéd volt, zöldségleves, főtt hús, az elmaradhatatlan savanyú káposzta, egy üveg idevaló, de a vendégek kedvéért a szokottnál jobb bor.”

Jól regisztrálta a fő étkezéseknél elmaradhatatlan levest, az ünnepi étkezésnél szokásos főtt húst, az ugyancsak régi múltú savanyított ká37