Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 2. Szántóföldi termelés
Az a munkamegosztási rend, hogy a fiú addig nem vesz kezébe kaszát, míg meg nem jön a katonaságtól vagy meg nem nősül, a sarlós aratás idejéből maradt fenn, s később csalk nagylétszámú módosabb családok tartották be. A kaszás aratás bevezetése egyébként nagyon komoly erőkifejtést kívánt a felnőtt férfiaktól és túlterhelést is jelentett számukra. Ekkor alakult ki az aratás étrendje, amely azonos lett a fűkaszáláséval. Ilyenkor adtak tyúkhúslevest és finomabb tésztafélét, míg kapáláskor kétféle levest és kását. A jobbágyfelszabadítás utáni időszakiban a cséplőgépek megjelenéséig komoly kereseti forrása volt a csökölyieknek a nyomtatás. Az így szerzett gabonát, főképp a búzát eladták, hogy adójukat ki tudják fizetni, a rozst, ha tudták, megtartották kenyérnek. A falurendezés előtti időről még úgy emlékeznék, hogy a kinti pajtákban télen át folyt a cséplés.38 A későbbi időszakra vonatkozó adatok arra váltanák, hogy csak a tetőre való zsuppot csépelték. A közös legelőn a kisföldűek jobban el tudták tartani lovukat, mintha marhájuk lett volna. A nyomtatásnál kerek ágyáson 2—3 ló járt, középen egy ember állt, aki mindig beljebb fogta a gyeplőt. Kétszer tipratták, majd szeleitek, s amit nem vitt ki a szél, az asszonyok kirostálták. A nyomtatáshoz való faeszközöket a zselici németektől szerezték be. (Bős zeni a, Simonfa.) A mai 70—80 évesek még mint lóvezető gyerekek vettek részt ebben a munkában. Emlékeznek arra, hogy legutóbb már kézi hajtású szelelőrostát is alkalmazták a nyomtatók. Az eszközváltásokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy éppen a könnyebb szántásé homokos talajokon történhetett legkésőbb a faeke kiszorulása. Nem véletlen, hogy a Néprajzi Múzeum is éppen csökölyi fa- ekét őriz.39 A mai 70—80 évesek gyerékkorábon a községben még használtak fagerendelyű, kormánydeszkájú ekét, melynek csak ekevasa, csorosz- lyája volt vasból. A XIX. század végi statisztikai felmérésekből csak közvetve derül ki a földművelés szintjére vonatkozóan valami. A gazdaságok száma 1897- ben 394; szántó 3493 hold; kert 30; rét 565; szőlő beültetett 39; parlag 39; legelő 600; erdő 83 hold, összesen 5063/'° A rét és legelő területe viszonylag magas, az állattartás elsődlegességét mutatja. A kertre szánt terület csaknem teljesen jelentéktelen, csak az önellátást szolgálja. Gyümölcsfák tekintetében kedvező viszont a csekélyke kertövezet ellenére is a szám: 11 897. A gazdálkodás rendszerén belül a statisztikai adatok szerint 1932-ig látszólag alig történt valami, hisz a megművelt területek megoszlása csaknem azonos a 40 év előttivel: szántó 3637, rét 632, legelő 449, erdő 30, szőlő 84, kert 29.41 Némi belterjesedés a szőlőterület jdbb kihasználásában mutatkozott. A község határának tagosítása még 1926-ban setm történt meg. Gá- bos Dénes gazdasági tanár méltán irta: „A termelési költségek leszállítása már nagy mértékben megtörténne, ha a határ tagösítva lenne”. A háromnyomás közül a pihentetett neve „pallag mezőü”, a másik kettő gabona (búza, rozs) -mező, illetve burgonya, „krumpli” vagy „kukorica mező“” volt. A pihentetett földterületet, ha kinőtt a fű tavasszal, nevezték „ugarnak”. 16