Knézy Judit: Csököly népének gazdálkodása és táplálkozása XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 26. (Kaposvár, 1977)
II. Csököly község gazdálkodása - 2. Szántóföldi termelés
A község földművelésének hiányosságairól Gábos Dénes összefoglalása adott 1926-ból képet, javaslataiból sokat elfogadtak. Észrevételei: a) Tarlóbuktatást ajánl, amelyet nem ismertek és a község száraz jellegű klímájához az őszi mélyművelés szükségességét kívánja a gazdákkal megértetni. b) Gépek hiányoznak: triőr rosta, tárcsás borona, vetőgép. c) A „vetőmag kiválasztását teljesen felesleges dolognak tartják... a vetőmag előkészítését (csávázás) nem ismerik. A gazdák csak szórványosan végeznek vetésápolást. A gabonafélék semmiféle ápolásban nem részesülnek.’ d) Kapásnövények többszöri kapálását javasolja, „... a tengerit, répát, burgonyát egyszer kapálják meg és aztán feltöltögetik.” e) A trágyakezelés korszerűsítésre szorul: trágyatelep, zöldtrágyázás bevezetése. f) A javított hármasnyomású vetésforgó bevezetése sem történt meg: ,,A termelt növények egymásutáni sorrendje teljesen ötletszerű. Minthogy legtöbbször gabonát gabona követ, veszélyeztetett földjük termelőképessége.” g) A tengeri kórójának eltávolítása sem történt meg a földről, csak a vetés napján szántották alá. Ezt is joggal helytelenítette Gábos Dénes.42 A téli gazdasági tanfolyam sok tekintetben változást hozott. Parlagon hagyott földek továbbra is voltaik, legfeljebb időről-időre bérbeadták földnélküli vagy kisföldű családodnak. Ezeket nem szántották fel azon az őszön, csak tavasszal, megboronálták, őssszel szántották fel megint, s utána vetették bele gabonát. A tarlót leszántották, nem égették. A nagygazdák már a 20-as érék végétől Trieur-rostán válogatták ki a búzát. A rozsot csak akkor engedték át rajta, ha „borsós” volt. A kenyérgabonát gyenge rézgálicoldattal csávázták, kézi vetés esetén a vetés napján, vetőgépnél egy nappal előbb. A kikelt őszi vetést megfogasolták, tövisboronálták, de nem hengerezték. A nagyon dús vetést télen a fagy beálltakor nem legeltették. A gabonavetés közötti gyomirtást (Külső-Somogyban, Balaton mellékén „aszatolásnak, juszapböködésnek” nevezik) itt nem ismerték. A búza levelét, sását, ha dús volt, nem sarlózták le. A gabona fagyása ellen semmit sem tettek, csak a nedvesebb helyeken árkokkal (kapával készített „bráz- dákkal”) vezették le a vizet. A földet csak akkor hengerezték, ha vetés előtt nagyon hantos volt a föld. A gabonaföldek trágyázása korábban úgy történt, hogy a „parrag mezőkön” előre megbeszélt módon és némi honorálásért a gulyás hosz- szabb ideig rajta pihentette a marhákat. A parragmezők egyikén a marhák, másikán a sertések legelték. Magas tarlót nem hagytak, mert kaszával arattak. Szántóföldjeiket 2—3 évenként trágyázták kevert ló és marha- trágyával, a konyhakertet ugyancsak kevert trágyával, de évenként. Itt alkalmaztak baromfi trágyát is. A zöldtrágyázás a javított háromfordulós rendszerbe illeszkedett. Rozs vagy búza után „nyúlszapukát” vetettek tavasszal, kaszálás után marhákkal lelegeltették. Abban az évben nem szántották, csak a következő tavasszal. Aztán vetettek bele kukoricát. Bíbor a nyáron felszántott tarlóba került. Tavasszal kaszálták le szénának. Utána 17
