Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
2. Ady és Csokonai
dalmi hagyományokkal, pontosabban annak azzal a rétegével, ami a századforduló lírájában burjánzott. Dilemmaként jelentkezett, hogy a tagadással együtt kit valljon a magyar irodalomból követésre érdemesnek. Erre utal Hatvány Lajos egyik Adyhoz írt levelében: „Mindnyájan konstatáltuk azt, hogy tényleg Balassák, Csokonaiak, Petőfiek fajából vagy — de nem hallgathatjuk el, hogy föllépésed igenis szakítás a hagyománnyal, szóval irodalmi forradalom. Hisz — s ez az, amit neked nem kell bizonyítanom — ebben éppen annyi öntudatlanság, mint szerencsés művészi számítás, Rippl-Rónaizmus van a te részedről — szóval ez az, amit nemcsak el akartál érni, de hál’ Istennek el is értél.”28 Ady Csokonaiban őst látott, akinek verseiből — mint láttuk — szavakat kölcsönözhetett, aki érzésekre, gondolatokra, tárgyakra mindig tudott megfelelő szót. Ezt megfogalmazva kezdte a Vitéz Mihály ébresztését : Szavak, akiknek Főbusza volt Vitéz S gazdag pillangó-szárnyakat adott, Szavak, „szárnyatok bársonyára” „Szedegessetek violaszagot”, Midőn fölröpködtök Öt dicsérni. A dicséret nemcsak azzal méltó Csokonaihoz, amire Földessy Gyula utal, hogy a Főbusz istent, alkotót jelent, „a szónak nagy művészi értelmében”.29 A dicséret fontosabb része az, amit a versszak második sora mond, hogy Vitéz Mihály „pillangó-szárnyakat” tudott adni a szavaknak. Mert ezzel olyan Főbusz-Apollónak tartja, aki poézist tudott teremteni, úgy, amiként azt Csokonai A verscsinálásról közönségesen című dolgozatában leírta: „A verscsinálás nem poézis; mert ez a gondolatoknak, a képzelődésnek, a tűznek természetében, és mindezeknek felöltöztetésében áll: a verscsinálás pedig csak a szózatok hangjának bizonyos régulákra vételére, s külső elrakására ügyel, hogy azok hármoniával szóljanak az ember fülébe.”30 A Vitéz Mihály ébresztésé ben a „szavak” kettős értelmet kaptak. A költő az első sorban megszemélyesítette őket. Ady úgy látta, hogy Csokonai Főbusz-Apollóként, életet teremteni képes alkotóként adott emberi tartalmat a szavaknak. Ebben a sorban kulcsszerepe van a vonatkozó névmásnak, a megszemélyesítés ezzel történik. A Főbusz-Csokonai-kép enélkül is kifejező lenne, de így nemcsak közlőtényt rögzítő, hanem a cselekvés eredményét is megmutatóvá vált. S ez csak első része a szakasz dicsérő mondatának. A következő sorban azt mondja a „szavakat” életre keltő Vitéz Mihályról, hogy azoknak „gazdag pillangó-szárnyakat” is adott. A „pillangó-szárny kifejezés önmagában is utalna a költő előd „képzelődésének” könnyed, légies, csapongó, derűs voltára; a mondat további részeivel csaknem magnetikussá fokozta azt, hiszen Csokonainál a pillangó- szárnyú szavak még violaszagot szedegettek. Ady a „képzelődés” gazdagságának ábrázolásához önmaga szavait kevésnek érezve idézte a légies csapongás, a „tündöklő” derű, a hímes gazdagság egyik legszebb Csokonai- versét, a Dafnis hajnalkort. így kaptak kettős tartalmat Ady versében a „szavak”. Az első sor szerint Csokonai életet, a továbbiak szerint pedig leheletnyi finomságot adott a szavaknak. A kettős értelemben szorosan 17
