Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)

1. Vörösmarty "Szigetvár"-ja

Dúló vasat tart rettenetes karod, Elszánt komolyság terjedez arcodon; Lelkedben a szép hír, bosszúság És kitörő harag ég szívedben. Mert vesztegelnek társaid a mezőn, Csatátlanul, rossz, gyáva tanács miatt, Míg téged a veszélyek útján Sírba viszen csapodár szerencse. Te a hazáért halni tudál; dicső! Mi nem tudunk már érte csak élni is; A támadó nap tudja, látja, A szomorún nyúgvó bűnünket. Mikor szűnünk meg bor, szerelem között A hon virult át messze felejteni? Mikor kerülhet vissza a künn Elpazarolt arany és dicsőség? Hajh elközelget majd az enyészet így! Eltörli a nép bajnoki tetteit: Megdőlnek a fajult vitézek, Sírjai hős eleik nevének. Élni nehezebb . . . A törökkel való szembeszállás „dicső” példája olvasztotta magába a végzetszerű katasztrófa és a „nemzeti szabadságok”-ért való tettek em­lékmotívumait. Szigetvár a fiatal költő számára jelképként ötvözte a haza- fiság érzetét, a vitézség tiszteletét, a tiszta erények fényét, az enyészet „közepett” is hitet adó harcot... Szigetvárról és a „rabölő haraggal” küzdő Zrínyiről lelkében élő kép és a látott valóság, a kirándulási élmé­nyek nem fedték egymást. Körbejárva azt is látta, hogy a bástyázatok nem őrzik a hősök cselekedeteinek nyomait, hogy Juranics, Deli Vid emléke nem nagyszerű tetteik okán, hanem a költő Zrínyi által vált halhatatlan­ná.. . Szigetvárról a múlt század érzelemmentes tudósa (Fényes Elek) ezt írta: „legnevezetesebbé teszi régi vára és gr. Zrínyi Miklós szigetvári üt­közete és halála. A mostani várban azonban Zrínyiéből egy tégla sem lát­szik, hanem egy török mecset még van benne. A városon kívül az Almás hídján túl jobbra egy kis kápolna jelöli a helyet, hol a hős elesett, a város pedig évenkint ünnepélyesen üli meg Zrínyi halálának emlékét.” A lát­vány — indító hangulati kontrasztként — a versbe is bekerült: „Előttem állott roskadozó falad...” A „roskadozó fal’’-at — ismerve Fényes Elek leírását — ténymeg­állapításnak vehetjük, ám mögötte látnunk kell egy mély, sok gyökérből táplálkozó és Vörösmarty által tragikusnak érzett ellentmondást: a „dicső” múlt és (az akkori) jelen kontroverzióját. Pontosabban, a hazáért, a nem­zeti szabadságokért végrehajtott „hősi” tettek és a tétlenség és a nem 6

Next

/
Thumbnails
Contents