Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)

1. Vörösmarty "Szigetvár"-ja

szeti erőddé tette, és a török táborhelyet; találgatánk, hol lehete Szolimán sátora; merre tört ki s hol hala hőshalált Zrínyi, és háromszáz leventéje ... Fiatal képzelődésünkre rendkívül hata e táj, e vár, e dicső emlékek. Egész testemben reszkettem a tűz és lelkesedés miatt. Vörösmarty is egész fölmagasztosulva beszélt Zrínyiről, vitézeiről, s midőn nemsokára egyikét írá fiatalkori legszebb költeményeinek (»Szigetvár« című ódát), maga mondá, hogy az azt sugalló érzelmet egyenesen a helyszínről hozta magával.” (Kiemelések tőlem — L. A.)

A költeményt az utazás utáni félévben írta Vörösmarty, „hogy átadja másoknak azokból az eszmékből és érzésekből fakadó örömét és lel- kesültségét”, melyeket Szigetvár látványa kiváltott. Így világosabb, mi okból látta Perczel egyik „legszebb” fiatalkori versének az ódát. Ha értékelését tanítványi elfogultságának tartjuk is, az meggondolkoztató, hogy miért értékelték nagyra a korabeli kritikusok? Nyilván a kifejezett „eszmék és érzések” miatt. Lonkay Antal például irodalmi Olvasókönyv-éhen, ami felsőbb „tanodák” részére készült, elsőként a Szigetvár-1 közli Vörös- martytól.

SZIGETVÁR

Láttam veszélyes tájadat, oh Sziget!

Előttem állott roskadozó falad,

Előttem a múlt kor csatái,

S gyászba borult ege Hunniának.

Itt késve mérgét nyelte az agg török;

Itt táboroztak népei dölyfösen,

Ott fenn erős, de számra kisded,

S győzve fogyó hadaink tanyáztak.

S onnan, ha kellett, mint az egek nyila

A záporoknak vad zuhanási közt,

Csattogva, sújtva, száz halálban Törtek alá rabölő haraggal.

Két százezerrel víva meg egy marok

Népség s vitái győztösek annyiszor,

De ah! — borulj el gyászhozó nap! —

A diadal közepett enyésztek.

Vagy mely tűnő fény leng szemeim felé?

A csendes éjnek rémi talán? ■— Vagy a Fagyos halálnak váza, vagy bús Képe az ősi idők fiának?

Oh Zrinyi roncsolt képe, te vagy! Dicső Hős hajdan a vérfergetegek között, Rémítve villogsz most előmbe Századaink sanyarú korából:

5