Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)

4. Pályaképvázlat Takáts Gyuláról

tűkhöz. A két tapasztalat különbsége ösztönözte, hogy a hazai szegényekért írjon.

Szükséges ezt hangsúlyozni, mert a költő kritikusai többször leírták, hogy Takáts az „idő szava” elől a természet „romlatlan” világába menekül”.14 Pedig Hold és hárs című kötete (1934) egészében, Se ég se föld (1947) pedig egyik ciklusával cáfolata ennek. A történelmi idő hatására kitáguló költészete. Halász Gábor jegyezte meg arról a nemzedékről, amelyikhez Takáts is tartozott, hogy az indulásnál meghatározott költői területen nem tudnak, illetve nem akarnak tágítani.10 A megállapítás, mint legtöbb ilyen summázat nem felel meg teljesen a valóságnak. Ahogy Ta- kátsnál a Hold és hárs, Weöres Sándornál a Medusa, Jékey Zoltánnál a Mérföldek, esztendők jelent változatos költői tematikát, értelmi és érzelmi erőfeszítést a tágításra.

Takáts felelőssége teljesedett ki ötödik kötetében az ország és a nép, a „szegények” sorsa iránt. Költői becsületről szólt, hogy az írástudó olyat írjon, ami nemcsak ma-tetsző, hanem örökérvényű (Induló). Történelmi megalapozottsággal ad hangot jövőbe vetett hitének, a változás, fel- emelkedés reményének (Kétségek között). Ez a hang élt tovább a Se ég se föld Tépett kórus című ciklusában. Erről írta Várkonyi Nándor, hogy „e súlyos esztendők élményei természetesen közösségi érzését hevítik a legmagasabb fokra, sőt hatásuk alatt az ún. örök kérdések is megélednek, feleletre várva.”16 1944 vége, 1945 első fele sürgette-követelte a számadást- Elég utalni Illyés Gyula versére, Nem volt elégre, amelyben az önmagát túlélt hazafogalommal és az abból következő hamis hazaszeretettel számolt le. Takáts Gyula is ezt tette Való és ábránd című versében. Igaz, verseinek megoldási javaslatai legtöbbször etikai alapon állottak, de tény, hogy lényeges kérdésekről írt. József Attila emlékének ajánlott Az emberekhez című versében például a Duna menti népek számára a „jóság fái” közé keresi az utat.

A Se ég se föld az a kötet, amelyikben minden sajátossága ötvöződött a takátsi lírának; ekkorra érik meg és válik vitaképessé a költészetről vallott felfogása (eredménye: Hét levél a költészetről), világszemlélete és ekkor mutatkozik meg költői eszköztára teljes gazdagságában. Alkotói módszerének sémája a következő: a közvetlenül érzékelt valóság kivált egy reakciót, gondolatot ébreszt vagy érzéseket halmoz, s ebből a reakcióból újabb, most már költői valóság teremtődik. Ezt nyomon követve gondolt Makay Gusztáv Takáts lírájának jellemzésekor a plasztikus realizmus vitatható fogalmára.17 S ugyanezen kötet kapcsán merült fel a szürrealizmus is, mint észlelhető stílushatás. Jelzője több volt már Takáts költészetének („idilli”, „bukolikus”), de kevesen vették észre, milyen erős ennek a lírának kezdettől a valósághoz kötődése. Mindjárt meg kell azonban jegyezni, hogy a realizmust sajátosan értelmezi a költő. Első verseiben a táj, a természet, a berki emberek, a Balaton egy^egy kiemelt vonásának leírása jelentette a realizmust (Vén halász, Készülődés favágásra, Szülőföldem, Somogyi tavasz, A „Zrínyihez”). A Se ég se föld időszakában viszont a lényeg megragadására való törekvés a realizmus. E kvinteszencia, mint Magyarázat című versében leírta, lehet életösztön, ami a magból a csírát kiparancsolja, vagy éppen „nagy égi-őr”, aki a „semmiből” a világot kiemel50