Laczkó András: Helikoni tájakon. Irodalmi tanulmányok - Somogyi Almanach 25. (Kaposvár, 1976)
4. Pályaképvázlat Takáts Gyuláról
te (Vizen). A költő a valóságból már nemcsak a konkrétumokat figyeli, nemcsak egy-egy jelenség kézzelfogható vonásait veszi észre, hanem a konkrét megnyilatkozások irányító okát is kutatja. Ekkori verseiben ott vibrál a kettős szándék: egybefogni valót és ideát, Szenteknek és kocsmázóknak való, Sóhaj, Lesd el, Nem látod, Ars poetica). A valóság ihlette versben egybe játszhat csoda és való. Ez az egymást kiegészítő két motívum teszi érdekessé, izgalmassá a költő több versét, köztük a Fakutyán, fényben címűt. Ezt azért kell külön is említeni, mert erre és a Se ég se föld még néhány versére alapozva fogalmazódott meg, hogy Takáts valamiféle „magyar szürrealizmust” alakít. Kétségtelen, a költő hasonlataiban, versképeiben van szürrealizmusra utaló vonás. Bizonyítékként elolvasható A temetődomb utolsó két sora, a Zöld sás a könyvbe harmadik szakasza, a Vonzod és veted első strófája, A tücsök és a kovács befejező része. E versek alapján írt Pomogáts Béla szürrealista stílushatásról: „Takáts Gyula képzelet a plasztikus realizmus költői eljárásait frissíti fel az alakításnak azzal a játékos merészségével, amelyre minden bizonnyal a szürrealizmustól nyert biztatást.”18 Az említett versek merész, olykor szokatlan képei hordoznak stílusazonosságot, de „automatikus” írásról ezek kapcsán, a tudat kontrolljának teljes hiányáról19 — amit Éluard tűzött ki célul — nem beszélhetünk. Legfőképp azért, mert Takáts a vers formai elemeire, építő eszközeire gondosan ügyelt. Nem tagadhatta meg azt a formakészséget, amire Radnóti Miklós is felhívta a figyelmet. Festői hajlamából születnek bizarr képek, de gondosan kimunkált módon, alárendelve verstani szabályoknak. Ugyanakkor, azt is meg kell jegyezni, hogy ritkán alkalmaz tisztán egy-egy formai lehetőséget, a klasszikus verselés hagyományait ötvözi magyaros vonásokkal. Versépítkezésében kiemelt szerepe van a színeknek, több olyan alkotása olvasható, amik szinte kizárólag színekre, illetve színvariánsokra épülnek (Magányosan, Alföldi kép, Carmen Panonicum). Erre figyelve írta Janko- vich Ferenc, hogy örvendetes tény olyan költő jelenléte irodalmunkban,' akinek van érzéke a színek felbontásához, és ezzel a természet jelenségeit vagy éppen saját hangulatát úgy tudja érzékletessé tenni, mintha festő volna.20 A költő festőisége, a színek érzéklése többrétegű; a képek kontúrja és koliritja határozza meg, hogy egy-egy versben milyen a minőségük. Azt, hogy impresszionista-e vagy a japán mesterek vonalrajzait követi versképeiben. Balatonparton című versében például japán rajzok, festmények aprólékos szín- és vonaltechnikájával dolgozott; együtt látszik minden, de a részletek mégis jól különválaszhatók. Máskor pedig „plein- air” versíróként csak körvonalaz, impressziókat ragad ki a tájból (Fonyód- hegyi est.) Rónai György jegyezte meg a Mézöntő 'kapcsán, hogy Takáts világlátásában és eszközeiben tudatosan kötődik ugyan a klasszikus hagyományokhoz, de mindezek ellenére verseinek képzettársításai, színfoltjai modernek.21 Színkeverése, látása, pasztell tónusa Egry József művészetével rokonítja. Akivel gyakran cserélték ki nézeteiket a művészetről, akivel közös kötetet is álítottak össze Víztükör címmel (1955), Egryvel, akinek szokása volt — amint Keresztúri Dezső írja — „áthajózni Fonyódra, Takáts Gyulához, aki az övével oly rokon szokásokkal élte át s oly rokon látomásokkal idézte fel a Balaton világát.”22 Takáts lírájával kapcsolatban 51
