Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)

II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Egy ismeretlen Berzsenyi óda (Berzsenyi Dániel utolsó keltezhető verse)

szavai is jelen vannak a Széchenyi Ferenchez írt ódából. Ott „hazánk őszült Nesztora, Széchenyi formában, itt pedig mint „ezüst hajú Öreg” szerepel.

A harmadik szakban „a fárosz” „a szövétnek” motívummal indít. „Pestnek világítsz!” ... És itt most Pest a várost, a kialakult új társadalmat, a „Magyar Társaságot”, a polgáriasodás vívmányait jelképezi. És így folytatódik a két sor: — „onnan is el-löveld / Ránk, amitől a honni szerencse függ!” — Pontosan ugyanezzel a függ igével kapcsolja a Kazinczy Ferenchez írt költői levelében is a szerencse szót: „Ezen függ mind egyes, mind köz-szerencsénk.” . . . Ezután a Somssich beszédből a kaposi gimnáziumra és könyvtárra való utalás, a „tudományok eránti kedv” idézése következik. Az óda legszebb két aláhúzott sora ez. — „A Szent egyetértést párosítva / Szép tudományok eránti kedvvel. —”

A negyedik versszakban — ezt a gondolatot folytatva — mindjárt így is kezdi: „Embert nevelsz bölcs” ... A Teleki Lászlóhoz írt óda „tun- guzi vad lakosának” és „a nép hogyha . . . virtusi nincsenek / Gyermek „sorainak gondolata után, itt ódánkban most Somssichban épp azt köszönti, akinek nevét „házi körök / — Hálával áldják”, épp a nevelés pártfogása miatt. Kazinczy Ferenchez írt verses levelében ez így áll: „az ész minden” .. . Somssichban „az emberképzés nagy munkájának” hirdetőjét és az ész intézményeinek segítőjét látta. És négy szóban így csattan Berzsenyi hangja: „Láng eszed a Haza tekinti.” Húsz évvel korábban Prónay Sándort is épp ezért „a Haza, nyelv és tudomány ügyében” végzett munkájáért köszöntötte klasszikus képekkel zsúfolt ódájában. Ennek az ódának lehig- gadtabb, egyszerűbb formája a Somssich Pongráchoz írt. A maganevelte „virtusú” és az ész erejéből emelkedett Somssich Pongráchoz — valljuk meg — jobban is illett ez a kimértebb, egyszerűbb óda. — Vagy Berzsenyi hanyatló évei, versíró erejének hamvadása tette volna ilyenné? — Nem hiszem. A tartalom így a köszöntött személyhez és pályához és a környezethez is jobban illő. A tárgyhoz a tökéletes alkaioszi formában a szókincs mérséklete.

Az ötödik versszak a somogyi környezetet idézi. Az írhatta, aki tudta és érezte, hogy a berekszéli niklai mocsári környezet és Sárd és Mike és mind, ami mögöttük van, bizony nem Széphalom és Cenk és Zsibó és Keszthely. Itt ebben a versszakban az erdő, berek, mocsár nemcsak a tisztuló valóság, de a vadság, a „tunguzi” tudatlanság, és „több szomorú századunk mély sebeinek” és — az ő szavaival ismét —, a „vakságba merült századok éjjelének” jelképei, amelyek „helyén”, mint a „lélek és erkölcs” szimbóluma most „az Isten háza” áll. — Az „fénylik.” — így a versszakot indító „Lám a vad erdőt már Mike Városa / Polgári lakják” mondat is a polgári haladásról vall jelképesen. A Kazinczy verses levél az „ész és kéz míveltségét”, „remekjeit” idézi ódánk leginkább e somogyi szakában. Tömör Berzsenyi versszak zárással: „Zálogi ritka characterednek”. A sokszor használt „géniusz” helyett most charaktert írt...

A befejező versszak is régebbi Berzsenyi ódamintákra indul. Ügy akárcsak a Telekihez írt. „Menj!”, vagy mint a Prónay óda zárása: „Jer, jer!”, vagy mint a Festetics Györgyben, ahol egyenesen úgy írta, akár a Somssichban: „Menj, vezérelj!” . . . De a mienkben most a „menj, menj!” változat ismétlésével indít. A felkiáltójel jellemzően mindegyik óda eseté50