Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)

II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Harmónia és Diotima (Berzsenyi és Hölderlin párhuzamok)

célját is. Emberképző erejét minden barbárság ellen. Nehogy azt kelljen Ítéletként mondania neki is a magyarra, mint 1798-ban Hölderlinnek a németekre: „Eleitől fogva barbárok, akiket a szorgalom, a tudomány s még a vallás is csak barbárabbá tesz, teljességgel képtelenek minden isteni érzésre, csontjuk velejéig romlottak, a szent gráciák boldogságára érdemtelenek.”

Hüperión e német társadalom bírálata és igen kemény szavai azonosan „A magyarokhoz” „Rút sybarita váz” csapású kegyetlenségével és az „Epistola Kazinczy Ferenchez” és a „Mezei szorgalom” éles, bíráló megállapításaival. Ebben is összecseng szavuk az időn át. Mert prófétai megszállott volt mindkettő és érzékenyek és egzaltáltak. Csak Berzsenyinek az idegérzékenysége mellett több volt a praktikum-érzéke. Tehát egyértelműen kimondja a Poétái Harmonisticában, hogy embertnevelő hasznos költészetet akar. Vessük össze a Hüperiónnal. Ő mondja a németjeire: „Láthatsz itt kézműveseket, de embert egyet sem, gondolkodókat, de embert egyet sem, papokat, de embert egyet sem, urakat és szolgákat, ifjakat és tekintélyes férfiakat, de embert egyet sem.” Berzsenyi tehát olyan világot akart a hasznos szép által, ahol magyar társadalom szerkezetre áttéve a hölderlini felsorolást, ember lesz az iparos polgárból, ember a mezei pásztorból és gazdából, a táblabírótól a főúri rendig mindenki. Olyanok, mint egykor Hellászban, a szabademberek társadalmában voltak. Ahol ember képére volt teremtve nemcsak a világ, de az istenek is. Ezért, ezzel a céllal „istenített” Kazinczy truccára embereket, az ő magyar hüperióni táján. Szavaival, nem hízelkedésből, de hogy „a poézis fátyolén át. . . alattomos szemrehányással... az ő legszentebb hazafi kötelességére emlékez- tese” azokat. Hogy Héroszok legyenek, akik emberré segítik a harmóniát- lan hazát és népét. Ilyen áttételű az oly sokszor, még Kazinczytól is any- nyira félreértett, kicsiket Olymposzra emelő Berzsenyi ódaköltészet értelme. Világrahívni mindenből a Szépet és az Embert. A Hüperión és a Harmonistica egy célt szolgáló művek. A regényes széppróza, csillogó és a esszépróza egyszerű szavain túl is költői alkotások utópiájukkal és realizmusokkal együtt. A tettekből is a lelket előcsaló művek. „A természet- ellenesség átka” ellen harcolók. Berzsenyinél külön, Kazinczy iránya ellen is szóló és neki Hüperión szavával is elmondhatta volna, hogy „a te németjeidre” ... „erre a népre minden téren az Istentől elrugaszkodott ter- mészetellenesség átka” nehezedik. Berzsenyi ezt nem akarja! Ez ellen emel szót a „Kritikai levelekben” és a Harmonisticában is.

Berzsenyi és Hölderlin, mint olyan emberek szólnak „akiket egyszer úgy megsebeztek, annyira a lélek mélyéig” s akik így „nem lelnek nyugalmat többé egyéni örömökben”, csak a köz örömében. Ahogy erre emlékeztetőén, épp ezekben az években Berzsenyi feje fölé írták föl a kaposvári megyeháza homlokzatára „a közjónak” jeligét. — És ki tudja, nem-e az ő, az e falak között nemzeti nagy költőnek először elismert Berzsenyi sugallatára történt-e ez is? —

így született meg, meg nem írt himnuszok és ódák helyett német földön a Hüperión és a magyaroknak a Poétái Hermonistica. A lelkes ráció képlete. A költőket és az embereket harmóniára vezérlő kalauz. A Nagyberek mocsarából újból kilépett Hermes-Mercurius, a hajdan letűnt szép

39