Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)

II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Harmónia és Diotima (Berzsenyi és Hölderlin párhuzamok)

és bölcsesség és az istenek hírnöke. Végiglátogatta Berzsenyi kíváncsiságával Platóntól Goethéig a szellem nagyjait. Ütja magányos és nagycélú vállalkozás a magyar irodalomban. De Diotima és Harmónia szólította őket: „Népünk nevelője leszel s remélem nagy ember.” A Harmonistioa a Sokra- tesi „hasznos széptől” ihletett reális álmú tanával, a ma is egyensúlyt és harmóniát kereső emberiségnek egy olyan életstílus felvázolása, melynek elemeit ma is építően lehet elhelyezni korunk nevelési eszméi között. Reményekkel és észokokokkal felvázolt képlet, melynek teste és lelke is a szép.

Schiller és Goethe görög szemléletével és vetületű világával párhuzamos, ám a Hölderlin és különösen Berzsenyi görög szemlélete, épp a gyakorlati lehetőség hitével, más is. Schillerrel Berzsenyi amúgy sem értett mindenben egyet a görög költészetről. A Harmonisticában ki is mondja: „Schiller csupa gyermeki naívságot” látott benne. Ezért szól e németmód félreértő és célzó látásmód „alaptalanságairól” és „homályáról” is. Épp a keresett „igazi poézis természetéről” van itt lényegbevágó különbség, amelyben Berzsenyi szerint Schiller „minden mély látásai mellett is, gyakran fonákul lát”. Egy somogyi Diogenes ítélete, aki költői művével és emberi álmával mindenkor az európai líra és gondolkodás legfőbb sodrában élt és remélt egy aranykor eljövetelében, amely úgy ragyog majd az emberiségre, mint ahogy a fiatalság képei ragyognak vissza ránk:

Mint az aranykornak boldog századja virágzó Képe, szelíd tündér Fiatalság! visszanevetsz rám;

Felfeded ártatlan kebelednek rózsaalakját,

S szívemet a múltnak gyönyörű örömébe meríted . . .

Pázsitos ösvényed violák közt tévedez, és foly,

Mint a csergedező Arethusa s tiszta Maeander . . .

Elysium myrtusligetévé változik e föld,

Hol minden kiderült, hol minden szép s nagy előttünk.

1973

40