Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Az igazi poézis keresése (Hódolat Berzsenyi Dániel szellemének)
rethet, szeretlek.”. De amit kapott és amit nem kapott Kazinczytól, azt sem felejti és mindjárt hozzá is teszi a békülés soraihoz: „téged mint aesz- thetikust pedig sok principiumokban nem szerethetlek”. És a Kazinczy kiadásnak még a gondolatát is öntudattal és enyhe maliciával így utasítja el: „mivel írásaim több pricipiumaiddal ellenkezetten állanak, kénytelenek vagyok magamat ezen jótéteményedtől megfosztani”. Az okos és öreg Kazinczy így felel és ez utolsó levelében különös egyéniségének és szerepének jellegzetes vonása és titka is: „De mi tehát az, a mi kettőnket elválaszt? Higyj nekem, nem tudom.”... Az életben útjaik mindig elkerülték egymást. Igen jelképes, hogy személyesen sohasem találkoztak össze. E mögött a drámai egymás és az „igazi poézis keresése” mögött Berzsenyi felől remekmű ragyog, mert Berzsenyinek, a zseninek a műve a végsőkig csiszolt tökéletesség. Tökéletes, tehát mindig időszerű. Fojtott és megzabolázott szenvedélye: állandó parázs . . . Verssorai: összeszikrázó, egymást feszítő és szívünkig világító szavak . . . Versszakai: a gondolat, a zene, a képzelet és kemény ihlet klasszikus szerkezetei. Költői műve életünknek és világunknak — amely szavaival élve „tündérváltozatok műhelye” — ihletője. Így együtt e mű fegyelmével és építkezésének „ener- giás” szavaival, soraival és versszakaival példa az alkotásra és az életre, így volt és ma is az, és mindenkor ihletője is lesz az egyetemes igényű magyar művészetnek, amelyben, mint „A poézis hajdan és most” c. versében mondja: „csak egy az igaz, nagy és jó”. Ebben az utolsó, mintegy testamentumot tevő költeményében e három fogalom „mosolygó jeleimének” vallja a SZÉPET, amely lírai fogalmazásában „mint a szerelem játszi gyönyör kezén” folytatja az ÉLETBEN a teremtést... Szavaival: „Szívből szívbe gyönyört zengve s vidám erényt!” 1976 29
