Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Harmónia és Diotima (Berzsenyi és Hölderlin párhuzamok)
Harmónia és Diotima — Berzsenyi és Hölderlin párhuzamok — 1. Műveik sem kerültek egymás kezébe és olvasva őket, mély rokonságról vallanak. Hölderlin öt évvel volt idősebb és hét évvel túl is élte Berzsenyit. És messze volt a württembergi Neckar folyó és a somogyi, mocsárszéli Nikla. De közös idejük és koruk faláról, mert egy szellem sugallta őket, érdekesen összecsengő visszhanggal felelnek, környezetük más-más színével, szólítójuknak a Szépnek és a Természetnek. Mert e kettő együtt az, akiket ismerni sejtettek. Akikhez törekedtek és akikbe vetették minden hitüket az ember, a nemzet és az emberiség megmentésére. E megmentő Szép filozófiája és Természet eszménye és fogalmazása a 19. századforduló európai nagy lírában egygyökerű. Ez a platoni indítású szép eszménye Goethét és Schillert is elragadta, de más hatással szólította és vitte és másképp az angol romantikus új-helléneket: Shelley-t, Keats-et és Byront. A forradalmi szívű Shelleynél a természet nemcsak i Szép, az Igazság, de maga az Isten megtestesítője is. Keats-nél „A Szépség Igazság, az Igazság Szépség”. Byronnál már a rajongó és önkiélő romantikán túl egy sajátjából fegyverzett zászlóalj ereje is a görög szép és nép felszabadítására. Hölderlin életművében is mindenben ez a Természet az eszménykép, de éterien szárnyaló romantikával. A vele oly rokon Berzsenyi is szárnyal, de már Horatiusian vagy Széchenyien földönjáróbb. Hasznos célokért harcoló. Ebben az irányzatban végső kicsengésükben Hölderlin és Berzsenyi élete és költői műve áll egymáshoz a legközelebb. Az európai új hellénizmus nagy költőket felmutató eszményvilágába és névsorába a Berzsenyi teremtette lírai világ beletartozik. Mégpedig igen egyéni színekkel. A Berzsenyi mű föl-föl fénylő hatásán túl, minden bizonnyal mégcsak ezután kerül igazi megismerésre, akárcsak Hölderliné századunkban. A sokban közös belső jegyek és páratlan formatökélyük is erre viszi ezt a nagy lírát. Erre, mert olyan egyetemes eszmevilágú és olyan örök emberi és oly emelkedett, amely minden nagy költészet és siker biztos jegye. 2. Egyéniségükben és természetükben is közös vonás a mérhetetlen, a „summa sensibilitás”. Berzsenyit ez a nagy melankóliás érzékenység vad föllobbanásokkal és gyakori „félbolond és féldühös” kitörésekkel kísérte élete végéig. „Romlott hypochondristának” nevezi magát és óráit „fekete óráknak”. Es ugyanakkor, Berzsenyi szavával, mindketten „mágiás képek és arany álmodások” költője. Ez a magyar költő, akinek a lelke „oly sötét és hideg mint az éj s nyugodt mint a sír” és aki „félhalálban él”, ő áll a századforduló nagy költői közül legközelebb a hölderlini éjszakához. A legközelebb, még ha makacsul égeti is niklai sötétjében a jövőért és igazáért és az emberiségért az egyetlen gyertyaszálat. Indítóját e lelkiállapotnak és 30
