Takáts Gyula: Hódolat Berzsenyi szellemének. Versek és tanulmányok - Somogyi Almanach 24. (Kaposvár, 1976)
II. Az igazi poézis keresése. Tanulmányok - Egy ismeretlen Berzsenyi óda (Berzsenyi Dániel utolsó keltezhető verse)
Egy ismeretlen Berzsenyi óda — Berzsenyi Dániel utolsó keltezhető verse — Csokonai kutatás közben a kaposvári múzeum könyvtárában egy 1832-ben „Pesten, Beimel József betűivel” szedett négy oldalas füzetecs- kére akadtam. Egyetlen — hat strófás —■ Somssich Pongrácot köszöntő ódára. Első olvasásra Berzsenyi Dániel neve ötlött föl bennem. — Talán ő írhatta ezt az ódát? — De mielőtt érzésemet adatokkal is bizonyítani kezdeném, — hogy egy irodalmunkban eddig ismeretlen Berzsenyi ódával állunk szemben —, elöljáróban közlöm, a füzet könyvtári számát: 2281. — Rippl-Rónai Múzeum — és utána közlöm a verset. A címlapon ez áll: „Méltóságos Sárdi Somssich Pongrácz al-nádor Ur Ő Nagyságához midőn Tek. Ns. Pesth, Pilis és Solth törvényesen egyesült vármegyének fő- ispányi helytartó székét augustus 28-án 1832. esztendőben elfoglalná háláadatos tisztelője.” A hosszú címet a Berzsenyi-óda címek szellemében így rövidíteném: Sárdi Somssich Pongráchoz, alatta „midőn Pest Pilis és Solt vármegyének főispáni helytartó székét elfoglalná”. Dicső az Égnek tetszeni érdemért: Dicső babérból hordani homlokán A honfiak hála-kezőkkel Font koszorút: ez olympi létei! — Két év alig múlt, hogy zokogott vala Érzelmek árjától az ezüst hajú Öreg, — Somogy tolmácsa: s immár Fényleni látjuk egünk Te-benned. Pestnek világítsz! onnan is el-löveld, Ránk, amitől a honni szerencse függ: A Szent egyértést párosítva Szép tudományok eránti kedvvel. Embert nevelsz, bölcs: házi körök neved Hálával áldják, láng eszed a Haza Tekinti, így Nagy Nádorunk is Méltata, hogy segedelme lennél. Lám a vad erdőt már Mike Városa Polgári lakják, s a berek és mocsár Helyén az Isten háza fénylik — Zálogi ritka charakterednek. Menj, menj! Hazánkban jó magokat vető Hős társaiddal: most az időnek illy Vezére kell, mert a jövendőt A mai tartja varázscsomóban. 41
