T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)

A forradalom alatt és után

olyannyira, hogy »úgy elszegényedtünk, hogy házunknál sokszor hétszám­ra sincs kenyerünk, éhezünk, rongyoskodunk gyerekeinkkel együtt, az országos közmunkát, mint tehetős más falusiak teljesítjük, adót fizetünk, ámbár midőn eljön a fizetési idő egy fillérünk sincsen, mégis addig já­runk és kérünk kölcsön, még más faluban is, míg eleget tehetünk. Gyer­mekeink tanítására egy iskolaházat nem bírunk építeni, egy fél, pusztán álló pásztorházunkban, kénytelenek vagyunk gyermekeinket taníttani, hol iskolamesterünk egy szobában, hol lakása is van, tanít, gyermekeink nagyobb része a földön ülve tanulnak.«158 E megrenditő sorsú zsellérek pere végül is — báró Sina 1859 janu­árjában beadott fellebbezése ellenére — a zsellérek győzelmével ért vé­get. Ez azonban pyrrhusi győzelem volt. »Már olyan nyomasztó a sor­sunk — írták a királynak 1859 februárjában, megköszönvén a per szá­mukra kedvező eldöntését —, hogy koldusoknál alább valók lettünk, sze­gény sorsunkhoz képest a sok és nyomasztó fáradtságok és költségek miatt, amit már 9 évek óta tettünk, és emellett még most is báró Sina tisztjei szorítanak házárendáért, törvényesen kifosztott úrbariális lege­lőnkből pedig naponként vagdaltatják a fákat, mivel kiosztáskor legelőnk erdőbe esett és ezen irtás által úgyis homokos legelőnket a szélnek kitéve folyó homokká és haszonvehetetlenné teszik.« — Sem rétjük, sem szán­tóföldjük nincsen, ha két kis lovacskájuk van, azt napszámmal keresett pénzen vásárolt drága szénával kell tartaniuk, de azért ugyanannyi orszá­gos közmunkát szolgálnak a két ló után, mint az egész telkes polgár szolgál a maga két lova után.159 Ezek a fájdalmas sorok már a későbbi küzdelmek útját is megmu­tatják, az elszegényedő, tönkremenő parasztokét. S mi lett a sorsa a szerződéses zselléreknek, akik nem tudtak jogi státusukon kéréssel, érveléssel, könyörgéssel változtatni? A gadácsiak 1865-ben kötötték meg örökváltság szerződésüket gróf Hunyady Ferenc szili uradalmának vezetőivel. 30 zsellértelek és a hozzátartozó 138 hold legelő megváltása fejében telkenként 172 forintot kellett fizetniük. Az egész váltságösszeg 5278 forint volt, amelyet öv év alatt kellett letörlesz- teni. Az adót e földek után ugyancsak ők tartoztak fizetni.100 Ez a kép, amely forrásaink nyomán kialakul, csak úgy jöhetett létre, hogy az uradalom folyamatosan allodizálta a jobbágyok által ter­mővé tett földeket. Előbb cenzusos, utóbb már majorsági földekké alakí­totta át azokat. Szívós munkával elérte, hogy a forradalom után a kéthe- lyi uradalomban addigi birtokának közel 3/4 részét, és a szili uradalomban is a területnek több mint a felét majorsági birtokként megtarthatta. A VI. táblázat pontos képet ad az 1848. évi állapotokról, amelyet 1849. február 17-én némiképp módosítottak. Gróf Hunyady Ferenc birtokán 2335 holdra csökkent a majorsági erdő, Öreg Gadácson pedig nem tün­tetnek fel a majorsági földön erdőt. Ezzel a földesúr majorsági birtoka 7144 holdra csökkent, a jobbágyi birtok pedig — az 1979 holdra javított legelő holdszámmal és egyéb kisebb korrekciókkal — 8017 hold lett. (Eb­ben az összegben öreg Gadács 860 hold legelője is szerepelt, amelyet a sziliek bírtak.)161 69

Next

/
Thumbnails
Contents