T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
A forradalom alatt és után
ezt támasztja alá a néha évek múltán felbukkanó fájdalmas jobbágypanaszok sora. Erre mutat például a varjaskériek már idézett kérése, akik a forradalom után birtokuk újra tagosítását kérték, mivel azok egy része rendkívül távol van a falutól és a határ legrosszabb, vizenyős részén fekszik.155 Ügy tűnik a Hunyady települések közül legrosszabbul az utóbb báró Sina tulajdonába került Zádor falu járt. Itt a földesúr vizenyős, rossz fekvésű helyen adta ki nékik a legelőt s az addigi közös legelőt elvette tőlük. Ugyancsak megfosztotta őket régtől használt földjeiktől és a telekhez járó rétföldet telken kívüli silány és savanyú füvet termő kopár legelőből mérette ki nekik úgy, hogy rétjeik oly silányak lettek, hogy egy félhelyes polgár 4 kaszás rétjén alig termett 2 szekér széna! A helytartótanács szerint pedig egy kaszás rétnek egy szekér szénát kellene teremnie. Amellett a belső kerteket (káposztás, gyümölcsös és lucernás kerteket), melyeket mint industraliákat meg kellett volna hagyniuk jobbágyi birtoknak, a mérnöki terv elvette és szétdarabolta. A falurendezés során pedig 89 házat és gazdasági épületet, továbbá 2557 nemes gyümölcsfát ítéltek pusztulásra. A jobbágyok helyzete a rendezéssel rosz- szabb lenne, mint azelőtt volt — panaszolták 1851. június 5-én a járás- bírósághoz benyújtott panaszlevelükben a zádoriak.136 Szomorú volt a határ rosszabbik részére szorult úrbéres lakosság helyzete, de még elszomorítóbb azoknak a zselléreknek a sorsa, akiket az uradalom kuriális zsellérként kisemmizett az úrbéri javakból. Ezt panaszolták a rinyaszentkirályi zsellérek, akiket 1828-ban és 1830-ban 18 napi robotszolgálattal telepítettek le a faluba házas zsellérként. Tizenhatan voltak. 1848 előtt megyei tartozásokat is teljesíteniük kellett. 1845-ben — tehát már báró Sina idején — az uradalom némi változtatást csúsztatott be szerződésükbe, úgy akarván beállítani, mintha majorsági földekre telepítette volna őket. A volt jobbágyok panasza szerint éttől kezdve »ide-oda hajtogatott minket«, ha napszám kellett, de lehetőségük volt arra is, hogy pénzzel megválthassák magukat. Ezek után kezdték őket kontraktuálistákként kezelni és 1848-ban véglegesen azzá minősítették őket. Pedig még 1847-ben is mint 18 napos házas zsellérek szolgáltak, úrbéres legelőn legeltettek. Ezt a panaszos levelet 1851-ben a község bírója és elöljárója írta érdekükben a törvényszékhez.157 Az ügy nem simult el, hanem peres útra terelődött. 1858 áprilisában a rinyaszentkirályi 18 napos zsellérek már a királyhoz folyamodtak. Előadták, hogy már háromszor sürgették ügyük elintézését személyesen a királyi udvarban, mert perük már 8 esztendeje folyik. 1858-ban egyezségre akarták őket kényszeríteni, de ők a végzést nem akarták aláírni, mivel már »többször megcsalódtak«. Elpanaszolják a királynak, hogy »határozatokat tesznek és a szegény embereket arra erőszakolják, hogy magát írja alá vagy adja kezevonását, holott egy szót sem jelentettek ki, hogy mi van azon határozatban és így teszik szerencsétlenné a szegény embert«. Utalnak arra, hogy így eskettek meg három embert közülük arra, hogy ők nem 18 napos úrbariálisták és ez után szedték el mindenüket. Ez a három most is élő ember szilárdan állítja, hogy maguk sem tudták mire esketik meg őket. Panaszolják, hogy perüket állandóan húzzák, 68
