T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
a szolgabíró száraz megállapítását tartalmazza, amely szerint a panaszt kivizsgálta és az uradalom a törvény értelmében járt el.116 A jobbágyoknak ezek után már nem lehetett szava, s az úrbéri rendező, legelő elkülönböző és a faizást szabályozó per, akadálytalanul lefolyt. A per végeredményeként 23 3/4 úrbéri telek, 59 házas zsellér, 1 tanító és 1 jegyző után. összesen tehát (a zselléreket 1/8 teleknek véve) 31 7/8 úrbéri telek után telkenként 6 hold gyeplegelő, illetve azután a 17 telek után. melynek már gyeplegelő nem jutott, telkenként 10 hold erdei legelőt ítélt meg az úriszék azzal a kikötéssel, hogy ez az erdei legelő csupán félévig használható, minthogy a makk és a gubacs a földesúr tulajdona. (A közös legelő 991 hold volt.) Ezt az ítéletet a helytatótanács nem hagyta jóvá, éppen az utóbbi kikötés miatt, hanem újabb tárgyalást rendelt el. Ennek során az úriszék telkenként 12 holdban állapította meg az erdei legelő mennyiségét, de ezen a gubacs és a makk már a jobbágyok tulajdona lehetett.117 Ezt a rendező pert 1840-ben terjesztette fel újból a megye a helytatótanácshoz, de a végleges rendezés már csak a szabadságharc leveretése utáni időre esett.118 Az ugyancsak ennek az uradalmi birtoknak kötelékébe tartozó Varjaskér község lakói konkréten felsorolják súlyos panaszaikat. 1837 áprilisában kelt az a kérvényük, amelyet a vármegyéhez intéztek és amelyben előadták, hogy a helység határában lévő két berket »emberemlékezet óta« ingyen használták marhalegelőként. Öt esztendeje gr. Hunyady József földesúr megtiltotta nekik a terület használatát, holott enélkül vonós marháiknak nincs elég legelője és napszámért kénytelenek legelőt bérelni. Amellett egy másik dűlőben, a telki földek alatt fekvő és elődeik által ugyancsak marhalegelőként használt területet, ahol itatókútjuk is volt, ugyancsak elfoglalta az uraság és kaszálórétnek használja. Ha állataik véletlenül odatévednek, akkor megbírságolják őket. A vármegyétől azt kérik, hogy az országgyűlésen hozott új törvény értelmében mérettesse fel határukat. Kérvényükhöz egy szerződést is mellékeltek, amely szerint a kérdéses két berki legelőért összesen 210 gyalognapszámot kellett szol- gálniok, s egy további harmadik rész bérleti összegekként minden négy vonósmarha legeltetése fejében Sári pusztán egy hold földet kellett fel- szántaniok két hét lefolyása alatt október 15-ig, ellenkező esetben minden hold elmulasztott szántásért 3 forintot kellett fizetniök. Rendkívül terhes feltételű szerződés ez, melyet az uradalom kasznára kötött a varjaskériek- kel. A záradékban megjegyezték, hogy az említett napszámból 60 napot a tizedgabona behordására kellett fordítani.1111 E kérvény alapján a megye úriszéket rendelt a panaszok kivizsgálására, amely július 12-én Kéthelyen ült össze. Az uradalom érdekeit Paiss Boldizsár uradalmi ügyész képviselte. A helyzet ismertetése során elmondotta, hogy Varjaskéren 1767-ben 22 úrbéri jobbágytelek volt és ez a szám azóta sem változott. A földesúr maga is kérte, hogy az 1832/36. X. t. c. értelmében az úriszék ítélettel rendelje el az úrbéri rendezést. — A terület felmérése 1840-ben megtörtént, s ennek alapján megállapították, hogy az úrbéri telkek száma 1767 óta 31 2/8 telekre nőtt és egy házas zsellér is lakott a községben. Az új rendezés alapjaként 33 telket állapítottak meg, s ezután kellett a rétet és legelőt kiadni. De még így is a jobbágyok ke57
