T. Mérey Klára: A parasztság élete és sorsa a Somogy megyei Hunyady-birtokokon 1767-1867 - Somogyi Almanach 22. (Kaposvár, 1975)
Forradalom előtt
el, hogy még egy fél telek után adjanak ki úrbéri legelőt. Jelentést kért az ítélet végrehajtásáról. A megye 1847-ben újból felterjesztette a peres iratokat. A legelőelkülönítést a helytartótanács 1848 augusztus 25-én jóváhagyta azzal a kikötéssel, hogy a jobbágyok a számukra átadott erdei legelőt egész éven át használhatják és ott a makk is az övék legyen. A jobbágyok jelenlétében 27 6/8 úrbéri telek után telkenként 8 hold gyeplegelőt, összesen 222 hold gyeplegelőt adtak ki, míg a többi 30 3/8 úrbéri telek után a Bajai erdőből telkenként 12 holdat, összesen 363 holdat mértek ki, tehát a mezőváros jobbágyainak összesen 585 magyar hold legelő jutott. (Meg kell jegyeznünk, hogy nem tudjuk e telekszámból mennyi volt a zsellértelek, mert az adatokat csak összesítve közölte forrásunk.) A jobbágyi legelőre 50 öl széles csapás vezetett, de ugyanakkor engedélyezték azt is, hogy Kéthelyről Marótra vezető széles országúton is kihajthassák a szarvasmarhákat. A legelő tehát nem volt közel a mezővároshoz.112 A gazdaság másik településéről, Balatonberényről konkréten tudjuk, hogy úrbéri regulációja 1820-ban már folyamatban volt.113 A per iratait 1825-ben újból felülvizsgálatra küldték, minthogy a balatonberényi adózók időközben több panaszt adtak be, amelyet úriszéken kellett volna megvizsgáltatni. Panaszaik elsősorban a rét és a szántóföldek helytelen osztályzatával, a robotmunkával és faizásukkal voltak kapcsolatosak. — A panaszok felülvizsgálatának végeredményét nem ismerjük, csupán azt tudjuk, hogy a balatonberényi adózók 1837-ben ismét a vármegyéhez folyamodtak. Ekkor már befejeződött a faluban az úrbéri földek elkülönítése és kimérése, mert a jobbágyok azt panaszolták, hogy a telkükhöz tartozó rétek és földek mennyisége kevesebb, mint amennyi járna nekik, az elkülönített legelő pedig terméketlen és az oda vezető, számukra kijelölt csapásokon — az uradalom földjei között — rendkívül nehezen tudják megközelíteni. Azt is el panaszolták, hogy az uradalom a tavaszi termesztmé- nyeikből — a kukorica kivételével — kilencedet és tizedet szed, amelyet a negyedik határba kell elhordaniuk. A hegyvám és dézsma alatt álló szőleikből a hegyvámot ugyancsak »beakótatják«. Sok sérelmük orvosol- tatására megyei küldöttséget kértek, melyet a megye ki is rendelt. A küldöttség munkájáról azonban hiányoznak az akták, csupán annyit tudunk, hogy 1838 februárjában a törvényszéki vizsgálaton is átesett úrbérrende- zési per iratait Somogy megye nagygyűlése felterjesztette a nádorhoz és a helytartótanácshoz.11,1 A szomszédos Balatonújlakon 1818-ban a jobbágyok irtásainak ösz- szeírását terjesztették fel a helytartótanácshoz, s ez egyik jele volt az úrbéri regulációnak. A jobbágyi irtásföldek visszaváltását 1819-ben úriszéken rendelte el a helytartótanács, s ennek iratait terjesztették fel ismét 1825-ben.115 Sajnos, az irtásösszeírás nem maradt ránk, s így nem tudjuk, hogy a jobbágyok által használt terület mekkora része került az allodi- umhoz. Azt tudjuk, hogy ez idő tájt épült és bővült ki ezen a területen is a földesúr majorsági birtoka, s ebből következően valószínű, hogy az irtások is nem jelentéktelen mennyiségben bővítették azt. A falu 1837-ben jelentkezik újabb panasszal, amikoris azt kifogásolta, hogy a kilenced helyett ötödöt vesz az uradalom a termésből. A ránk maradt döntés csupán 56
