Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)
Bevezetés
dorn ezt a verset, aztán egyformán elmondom. Mindig úgy tartottam, hogy még óvasni is mindent másképp kő'. Az újságot is másképp kő' elóvasni mint a testámentomi füzeteket... Imádkoznyi is úgy szoktam, ahogy kívántatik . . . hangsúlyosan kő', nemcsak egyformán elmondani, mer nincs annak akkor semmi értelme ...« (öreglak, A. I.-né, 1894.) »Amikor lefekszek, akkor lélekbe' imádkozok ... (Nem kötött szöveget, hanem) ... amit nem tanútam, hanem rá vagyok utalva Istenre ... annak a Jézus Krisztusnak az átszegezett sebeibe teszem le életemet, rejcs el Uram, benne óvj meg .és védj meg, szóval ennél szebbet, jobbat...« (Hosszú szövegeket rögtönöz: Hetes, P. J.-né, »hívő«, 1897.) 80 Olsvai Imre több, főleg görög kath. adatközlő imáját (Fehér rózsa, Mária .. .) jegyezte le. Általános észrevételeit így summázta: 1. Hangmagasság a recitáló alaphangon végig igen tiszta. A hangsúlyos kezdőhangok magassága néha csak elnagyolt, »szerű«-hangköz, sokszor hajlik vissza az alaphanghoz ... 2. A ritmus hol világos recitálás, ill. giusto, hol átmenet a parlando-recitatio-ba. A nyelv ritmusa érvényes a két(három) tagú csoportok pontos belső tagolására ... Muzsika: 1972. III.: 1. 32. jegyzet. 81 Mezey László: Korreferátum Erdélyi Zsuzsanna előadásához. Ethn. 1971/3. 368. o. 82 »Mindennap kell imádkozni. Akkor minek éljünk, ha nem imádkozunk? Imádkozni kell. Azér van a harangszó. Az mindenkinek fülibe viszi az imát. Az mindenkit felbuzdít az imára, mindenkit, akibe egy kis keresztény lélek van.« (Varsány, B. A.-né, 1898.) »Minden gyermekemet megtanítottam rája ... unokák is ... hogy tudjanak a Jézus szent nevében imádkozni. Hát Istenem, mi keresztény katholikusok vagyunk, nekünk jár ez az ima . ..« (Hasznos, N. I.-né, 1894.) »Azér imádkozunk, hogy lelkünk nyugalomba legyen. Akkor csendesebben vagyunk.« (Varsány, B. A.-né, 1898.) »Amit kérünk a Szűzanyától, megadatik — ha kéri... De azt megéri, hogy amit kér a Szűz Máriától, ezt megadja, mert nekem, amit kértem, megadta ... mindig !« (»Kérő-ima«:) ». .. Oh én szépséges asszonyom, Mária, teáltalad akarom ezeket megnyerni s a kiáltástól meg nem szűnök / nem es menyek el addig, ameddig meg nem hallgatsz, áment...« (Mekényes, S. F. J.-né, Lészped.) 83 »Hat ő tanítgatott engem valamikor, különbet nem tudok, Miatyánkot, Udvözlégyet keveseltem. És hogy még valami szépet mondjon, ennyit tudott, ezt mondta.« (Sajószentpéter, Borsod m., I. L.-né, 1923.) ».. . De énnékem igen tetszett... ez szép imádság . . . Mer nézze, hogy ez nem jó, mikor azt mondja, hogy: Tűztű, . víztű, hirtelen haláltú, édes Jézusom... hát nem szép beszéd? Ugye szén?« (Rinyakovácsi, B. S.-né, 1897.) »... nagj r anyámtú .. . ollan nagyanyám vót, hogy szombaton minden reggelig égett a lámpa, petróleum vót, Mária tisztelettyire, s imádkozott sokat, oszt mikor má ezeket mondta, én elalutt m, azt mondtam: »Tudja-e szülém — szülének hittük mi akkor — kőccsék fel, mikor a szépet mongya« — még kislány vótam. S akkor felkötött: »No, kejj fö, no, fi am!« Miko má ezeket... Mindig két térgyin térgyepüt, úgy a kép előtt, oszt mindig felkötött: »No, kejj fiam!« Oszt akkor tanútam . . . (Miért nevezte szépnek? —) ... hát, hát nekem szép vót... cifrább vót, vagy miért. Ugyi nem a Miatyánk, vagy az Üdvözlet... ezt nagyon szerettem mondani... (S mi volt szép benne? —) ... a Jézus szenvedési. hogy szenvedett, megfeszítették, megostorozták, minden benne vót, a Jézusnak a szenvedési ...« (Bükkszenterzsébet, K. B. F.-né, 1891.) 84 »Erő van ezekben az imákban ... erő. Lelki erő. Lelki erő. Legyöngülünk is, csak ebből merítünk. Micsináhatunk? Bizony van az életben, hogy legyöngül az ember. Akkor mink hová fussunk? Főleg má ilyen idősek? Nein ta-
