Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

lálunk fő magunkat itt. Ott, a magas kék eget, aki teremtette, csak mink ott talaj juk fő magunkat ... Azér ne vegye ezeket bele, mer elvisznek a partizánok ... (Tormás, Baranya m., K. J.-né, 1900.) ^Valahogy nem tudom, itt találom jól magamat, mikor a Szűzanya lábai elé leborulhatok. Aranyos! voltam én már olyan szegény ... 50-ben meghalt a férjem — 4 gyerekkel maradt el — ... a legnagyobbik nyomorék vót, az 6 éves vót, a legkisebbik 20 hónapos ... egy napot nem hagytam el mise nélkül... éjjelt nappallá tettem a gyerekeimér ... nagyon sok böjtöt is tartottam: kilenc napos böjtöt kenyéren és vízen. Azt az álmaimat nem tudnám leírni nagy vastag könyvekbe ! Hogy az Űrjézust s a Szűzanyát hányszor láttam, s hívtak...« (Bucuszentlászló, K. F.-né, 1916.) »... az a legszebb imádság ... nagyon szeretem áztat... mer abba benne van a Krisztus Urunk szenvedési meg a Mária keservi. ..« (Sirok, Heves m., F. J.-né, 1905.) ». .. azt mondta szegín idesanyám, hogy egy szegín szógáló tanította erre, maga a Mária ...« (Fertődendréd, R. P.-né, 1895.) »... a Szűzanya iránti szeretetbű és ollan jó érzés itt lenni egész éjjel, virrasztani, az Űrjézust virrasszuk.* (Bucsuszentlászló, fiatal Anonyma.) »Nem tudtak erről a papok. Nem tudtak. Ez, mer ilyen régi imádság vót. Mer, nem mondták meg a népek, ugyé, hogy köztük, hogy milyen imádságokat végeznek . . . hát ugyé szoktak úgy házakhó járni mindég s ott imádkoztak, ezt nem a templomba .. . templomba nem tudnak ij

jet, ott a rózsafüzért végzik a templomba . . .« (Bükkszenterzsébet, U. Cs. A.-né, 1899.) (Plébános úr tudta, hogy imádkozzák ezt? —) »Nem!... mindenki úgy imádkozik, ahogy tud, ahogy akar. Eztet ugye nem mongyuk a papnak, no, mostan eztet imádkoztuk, vagy eztet imádkoztuk. Eztet nem. Amit ő fölad, mikor gyón az ember ...« (Mezőkövesd, S. J.-né, 1898.) ». .. még a nagyanyámtul... négy éves voltam, mikor meghalt... tanyára való vót... ezt nem nagyon tudja itt a faluban senki... és nem is hirdetem senkinek se, nem is mondtam . .. nem tudom miért, mert hát nem is kérdezgetik.* (Ferencszállás, B. L-né, 1888.) »Ez nem valóságos ima, ez csak olyan kitalá't. Ezt régen mondták a népek, paptú nem is hallottuk . .. ezt csak a nép úgy izéte . . . így magukban . . .« (Bátaszék, B. A.-né, 1902, Józseffalva.) 87 »lgy tanótam meg édesanyámtól, így végzem, amíg élek. .. Nincs mit csinájjak.* (Értelmetlen szövegrészre mondja.) (Mekényes, S. F. J.-né, 1894, Lészped.) »Isten tudja, így fejezték ki elődeink, aztán mink így tanótuk tőlük, ök is talán nem is tudták mit jelent. .. Hát az anyánk mivelenk úgy szokott... hogy este mikor már kint a munka elfogyott, akkor beültünk a szobába: »Gy erekek, most imádkozunk !« Bucsuszentlászló, M. I.-né, 1912.) 88 »Az imádságban leltem minden örömömet, minden boldogságomat, úgy, hogy elmélkedtem az Úrjézus szenvedésirű, ahogyan mondtam, úgy elmélkedtem róla* (Bucsuszentlászló, K. F.-né, 1916.) »Mit gondul? Enélkül hol lennénk? (mutat a keresztre) ... Ez tartja föl a lelket. A Krisztus urunk szenvedési .. .* (Gyöngyössólymos, Anonyma, 70 éves.) 89 (Űj Emberből tanulta az imát) »Kimetszettem, e'tettem az imádságos könyvbe, azér mer tetszik. Minden tetszik a Szűzanyához, mer ami a Szűzanyához fűz . .. özvegyasszony vagyok már 26 éve... A Szűzanyát köllöttem mindig kérni, most is szóga vagyok a gyerekemné, de nem baj, csak a Szűzanya segítsen (éppen a marhákat hajtja haza) ... mer hajtom a marhákat is, novemberbe, de n°m baj ... meg itt van e'...« (mélyen zsebében kotorász és kiszedi a rózsafüzért. Himód, X. Y.-né, 1907.) ». . . Az imában van minden örömöm ... egy kis bátorságot