Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

szülötte Babos Jánosné és társai

91 »rávélekedése« nyomán feltörő imádságok itt »megszolaljanak* és a somogyvári, zselicszentjakabi, szenyéri, vagy bármely magyar templom-kápolna »zengő kövei«-ként visszhangozzák »régi hívek* távoli énekét-szavát. Visszhangozzák, sőt idézzék Dami(l)on tüzes »üszköcskek« füstjébe vesző alakját, vagy »Boldogasszony parancsolatjára* és a 3, 7, 9, 77 természetfeletti erejében »guruzsmás*-an vagy igaz hittel végzett szóbűvöleteket. Somogy hangja e kis gyűjteményben erősebben csendül fel. Ez részemről érthető tisztességtevés a vendéglátó ház népével szemben. Minőségi igényen miatta csorba nem esett. Somogyi szövegeink ui. az anyag kiemelkedő darabjai közé tartoznak s Moldva, bukovinai székelység, Palócföld, Zala s Szeged környéke imádságaival együtt élénken tanúsítják e hagyomány régiségét és jelzik a mélyrétegek érintkezését. Somogy megyét többé-kevésbé bejártam, de jónéhány községébe még nem juthattam el. Bőven van tennivalóm a »szent sarok*-ban, vagy a Kapós völgyében. S van az ország egész területén. Feltett szándékom, erőmtől telhetően megmenteni ez »eleitu hagyatkozott* imákat, melyek