Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

Bevezetés

gainak kitéve*, azaz eredeti szövegi megjelenésükhöz képest már szétesett, roncsolt formában.

81 Az egykori liturgikus funkcióra hellyel-közzel utalnak tudati és filológiai nyomok, s utal az imádságok valamikori énekeltség emlékét, hangzáshatásait, változó zeneiségű előadásmódját fölidéző hanglejtése, mely gyakran — ahogy fentebb említettük — teljesen énekszerű. A szövegek még a lovagi epika jeles területéről — a Grál mondakör világából — is hoznak üzenetet, mégpedig a lehulló és fölfogott Krisztus-vér motívummal kapcsoltan: misztikus helynévként, néha edényként fordul elő a több-kevesebb torzulással jelentkező középkori latin »gradalis* szó, mely a szent Grál ereklye megfelelője. A motívummal már három évvel ezelőtt is foglalkoztam; magyarországi eredetére vonatkozóan semmivel sem tudok többet mondani mint akkor, jóllehet rendkívül sok változatban fordul elő megjelölése. A gárdalom, gárdijom, gárgyilom, gádalom, viszonylag tiszta szóképétől kezdve a következőkig, hogy csak néhányat említsek: gárgyaom, kárdzsaom, dárium, kárium, gárgyium, gvárgyián, árgyium, árgyélom, gázium, gézium. gália, nárion. áristom, órion, órium, orittom, glorittom, óliliom, áleliom stb., stb., de változott Egyiptommá, Jeruzsálemmé is az értelmet kereső gondolkodás eredményeként. Ma is fenntartom véleményemet, hogy a Grál-motívum feltehetően a XIV. sz.-ban került hozzánk, az Anjou-ház szellemi kapcsolataival. E dinasztiát ^családi hagyomány* kötötte a Grál-ereklyéhez. Nagy Lajos visegrádi udvarában a korai renaissance egyik központjában bizonyára ismerték a kor irodalmi ízlését, egyházi lovagi szellemét összesítő Grál regényt (mondát). Talán éppen a Chrétien de Troyes megfogalmazta verses formában írt változatot. Számunkra nem is az a lényeges, hogy melyik jutott el hozzánk, hanem az, hogy miképpen került be a magyar néphagyományba és hová tűnt többi része? Ez egyetlen érthetően megmaradt motívum mellől (a piros vér-halál jelkép tapadt az ima-központú szenvedéstémához) miképpen vált le nyomtalanul a többi. Ki tudná megmondani, hogy a Krisztus — véráldozat — utolsó vacsora — szentáldozás — megváltás eszmei egységét tükröző több eredet vonalú Grál-komplexusból, melyet a középkori fénymisztika zöldes sugárzása von be, további üzenetként fölbukkan-e még valami a nép emlékezetéből. Vagy — talán egyszer — írott nyomára akadunk? A szövegek eredetkérdésénél vizsgálnunk kell a hordozó funkció eredetét. Az imádságok, mint szövegegységek, filológiai téma. De mint funkció-elemek ősi és örök, napjainkig is érvényes emberi magatartás megnyilatkozásai. Néplélektani szempontból közösségi, bár egyénileg végzett védekező és baj elhárító gyakorlat, melyhez az ember magárahagyottságában, félelmében folyamodik. A természeti erőknek, vagy földi hatalmaknak kiszolgáltatott ember maga fölé vetített felső erőkhöz fordul, és szóval, mozdulattal befolyásolni igyekszik őket. Tehát minden imádság — jól tudjuk — szómágia, a szó bűvös erejébe vetett hit. Az ember és az istenség-isten közötti érintkezés egyik eszköze. Az Üjszövetség így fogalmazza meg: (Máté 7:7.) ^Kérjetek és adatik néktek; zörgessetek és megnyittatik néktek.*

82 Az egyház meghatározása szerint az ima olyan vallásos ténykedés, mely a racionális gondolkodás számára megközelíthetet-