Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)
Bevezetés
jelzem. Major-Zala Lajos Svájcban letelepedett, idehaza is elismert és értékelt, népi származású költő egyik verseskötetének tetemes része ez imádságok ihletéséből fakadt. 35 Jelentőségét Rónay György taglalta, párhuzamba állítva az előző év nyarán Debrecenben tartott anyanyelvi konferencia Bárczi Géza megfogalmazta elvi álláspontjával. 36 Az eredményeink iránt fogékony amerikai magyarság számára meg 1972 tavaszán a Magyarok Világszövetsége támogatásával New Yorkban megjelent ezen gyűjtésből szakmai bevezetőmmel ellátottan egy hanglemez Török Erzsébet, Jancsó Adrienne és Mosóczy Miklós előadásában. 37 Túlnőne e kötet keretén, ha az imaműfaj »életével« az utolsó években összegyűlt dokumentáció alapján hosszabban foglalkoznék. Ennyi is megérteti, miért szerepel a könyv gyűjtői között »idegen« is, lett légyen az Kálmány Lajos, Bálint Sándor, vagy írni-olvasni alig tudó öregasszony, 38 bányászhallgató főiskolás, szejninarista, vagy kis falu káplánja, 39 esetleg Kallós Zoltán. Mindehhez még csak annyit, hogy menetközben a szaktudományt is tájékoztattam az addig elért gyűjtési eredményekről: 1970. május 20-án ismét a MTA-n a Néprajzi Társaság Folklórosztálya ülésén szóltam az imaműfaj téma-, és személyi vonzásra előkerült szokásköltészeti párhuzamairól, különös tekintettel a Máriasiralom műfaj népi továbbélésére.' 0 1971. március 25-én a MTA Középkori Munkabizottságában számoltam be az anyag művelődéstörténeti forrásértékét egyre nagyobb számban bizonyító elemekről, továbbá egy új gyűjtési törekvés megvalósításáról: népi tudat- és lelkiségvizsgálat folytatásáról. Ez utóbbi fontossága munka közben derült ki, sokszor legalább olyan hangsúlyt nyert, mint maga a vizsgált hagyomány.' 11 Nagyjából ez a helyzet 1973 áprilisában, mikor e kötet megjelenése érdekében múlt év december elejétől fölfüggesztettem a terepmunkát. Végleg lezárni a gyűjtést nem lehet és tudománytalan volna. Mind saját tapasztalatunk, mind az érkező levelek mellékletei csak alátámasztják Tálasi István szentenciaszerű véleményét: »addig kell gyűjteni, amíg az anyag adja magát*. E kijelentésre azért került sor, mert a forrásértékű szövegek kiadását sürgető szaktudósok már 1971 tavaszán kérték a gyűjtés megszakítását, éppen a már meglévők feldolgozása — közlése érdekében. Az addigi gyűjtési hajrában, mely valójában az öregekért való versenyfutás volt a halállal, ezt elképzelhetetlennek tartottam, s joggal, mert az azóta meghallgatottak közül — sajnos — többen meghaltak. Az anyag szempontjából pótolhatatlan veszteség lenne, ha esetleges hosszabbantartó íróasztalmunka miatt nem leltem volna rájuk.' 12 Továbbá gyűjtőtérképemen akkor még jelentős fehér foltok mutatkoztak, melyek berajzolását is sürgetőnek éreztem. E hiányok azóta nagyjából eltűntek. Többé-kevésbé választ kaptam kezdeti problémáimra is, így viszonylag teljes képet adhatok az »agyunkba fő'vett*, ^állandóan a fejünkbe' csöngött« »öregeink kikövete'te* imaanyagról. Az imádságokkal elsősorban szövegi megjelenésükben foglalkozunk. Számba vesszük az eddigi eredményeket és a megoldásra váró problémákat.