Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Gonosz tolom távol álljon. 'Zén szájomba szent kenet, 'Zén házamba négy szegibe négy ótár, Közepibe ezer angyal, Nyissz kaput angyalkák Hogy mehesszek mennyarszágba, 'Zén inaim szakadaznak, 'Zén sontyaim rabadaznak. Tűz osztorval osztoroznak, Ügy nyittatom ki mennyarszág kapuját Ügy zárom bé a pokolét, így olvas vala kicsi Jézuska, Virágos kerteskiébe, Arany sziékeskiébe, Mi dolog lehet kis Jézuska? A dolog lehet, hogy ingem apám, anyám eladott rabnak. Megfogtattak, megsapdostak, Drótos nyálval letöpdöstek, Nagy magos keresztfára felfeszittek. Ingem álom meg ne sallyon Gonosz tolom távol állyon, Ki ezt elmandhassa, este lefektyibe, Reggel fölkeltyibe, Szinte úgy üdvezül meg, Mind én megüdvezültem nagy magos keresztfán. Én Uram én Istenem Aki ingem teremtél, Szent leikedvei szerettél, Szent véredvei megvátál. Szent Péter, Szent Pál misét mond vala, Krisztus Urunk keresztfán vala. Az arany szénü haját leeresztette vala. Vasz dárdával, vasz kesztyűkkel megsapdaszták vala, Kiből vére kifolly vala, Szíve szondorodott vala. 'Zisten megfizeti szántén, Szent Lukács, Verd meg Isten. Égen ménen ed madár, Nem madár, szárnyasz angyal, Szárnya alatt kenetet visz Krisztusnak. Térdig viérbe konokig künübe. Ámen.