Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Én megemlékszem Krisztus hét szaváról, melyeket mondott magos körösztfáról, Krisztus szent testét cédrusfa tartotta, Az ő két karját pálmafára nyújtották, az ő szent nevét, titkát a fák kutatták, Én ezeket a szent szókat szivembe bezárom és halálom órájáig ki sem bocsájtom. Halálom óráján legyen kalauzom, és másvilágon legyen jó orvosom . . .

3 »Az Űj Ember (1973. ápr. 1-i számában Erdélyi Zsuzsa kérésére közlöm azt az imát, amely így végződik : Aki ezt az imádságot...« 80. SÍRVA RÍVA IMÁDKOZIK Apátfalva (Csongrád m.), 1972. XII. 3. Antal Angéla, 1968. Én lefekszek én ágyamba, Mint Úrjézus koporsóba, Istennek adom lelkemet, Fekete földnek testemet, Menny el gonosz sátán ne kisérts engemet, Van énnekem fejem az az én Istenem Ma holnap halálom órája történik, Álom bírja testemet Ő pedig a lelkemet. Egy szép piros hajnalon mikor felkelek, Felnézek a magos mennyországra Ott látok egy szűz koronát, Kívül aranyos, belül irgalmas Amellett ül Szűz Anyánk, Máriánk, Szent könyv a kezébe, Abból sírva ríva imádkozik, Arra megy Szent Péter és Szent Pál, kérdi mér sírsz, mér rísz Szűz anyánk, Máriánk? Hogyne sírnék, hogyne rínék, mikor teljes napja nem láttam szent fiamat. Ereggy a sinai hegyekre, Ott meglátod, A zsidók típván, szaggatván, Mély gödörbe taszítván, Így mondván: 3. Fűzérként folytatódik újabb egyházi szövegekkel.