Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

legy alattam legy előttem erős kübastyam énnekem en Istenem

2 En agyambul fel keltem aldot vizben meg Mosdottam aldot kendövei meg kendőztem »r» hazambul ki leptem küszibömre fel állottam magos menyben fel tekintettem magos menynek ajtaját nyitva láttam ottan láttam egy aran sik széket aban üldöget boldogságos Szűz Maria

3 aldot Jesus Qstusnak dicsőséges Szent anya iha meg alivan

4 szive szomorodván vig kedve meg szegven szent füle meg fügesztven haja meg eresztven

5 kéziben vagyon oltári olvasója ugy ollvasa az világnak bőségért es szaporasagáért onet lata fényes Jesust

e 2. Mansikka: 191. o. = Egyházjelkép. 3. Bartók: Kol. 84. o., 84 p, 249. o. 84 t, 250. o. 4. Pais Dezső foglalkozván az imaanyag nyelvi archaizmusaival az „iha meg alivan" kifejezést párhuzamba állítja az Ómagyar Máriasiralom „en iunhum olelothya .... ": én lelkem alélása: sorával. Ezek szerint: iha-joh/juh — jonh/junh — johon/juhon — végső soron: szív/lélek értelemben. Alivan: aliván-alélván. „ ... Üdvözlégy urnák édes szíve, én johomnak jó öröme ..." Salve mundi salutare. 88—89. sor. (Szent Bernát imádsága). Horváth C. Középkori magyar verseink. 162. o. Thewrewk c. 283—297. 1. Nytár. II. 341—349. o. ( 5. A leeresztett, szétbontott haj ősi gyász-jegy, de mágikus, kultikus értéke is van. Különös nyomatékot kap ha más, egyenértékű természetfölötti erejűjellel társul. „ ... Se mette pè la strada e pè le via Tutta le treccia bionda butta via La strada de capelli aricopria ..." Toschi i. mű 162—63. Egyes gyászmotívumok már Bornemiszánál is jelentkeznek: „Nemes asszonyom Boldog Anya, Bemene szent templomba, Leülepék az ő áldott aranyos szent székébe . . . Lefüggeszté az ő áldott szent fejét rajta, Szent kedve könyörödék, Szent szíve szomorodék ..." „Az kinek fejét megmenté, hogy ne fájjon" imádságban. Bartók: Kol.: megoldott haj — 105. o. 348. old. „ . .. Rómában a supplicatiok alkalmával bor- és tömjénáldozat alatt az aszszonyok kibontott hajjal letérdelve közeledtek az istenekhez..." (Mészáros Gyula i. mű.) „ ... és íme jutánk más helyre, hol nagy erős repedezett kősziklák valának, ott is látánk egy asszonyt, megeresztett hajakkal, kit egy nagy fene sárkány erőse" mardos vala..." Teleki c. 277. 1. Nytár. XII. 377. o. 6. Mária-álommal rokon motívum: lásd: 131—133. sz. imák.