Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Minden héten hat napon, Bárcsak pintek napokon, Vasárnap napokon, Még a legküsebbik körmét i ;m hagynám a purgatériom tüziben Ott atyám elejibe vitetném, Monda a bűnös Oh drága kincsem szép Jézuskám Bűnös lelkem vitesd menybe Mennyei seregekbe, ámen. (esti imádság) 65. * MÁR MEGHATTAM A FÖDNEK KUJC3AIT Mesztegnyő (Somogy m.), 1972. VII. 8. Tomisa Imréné Balázs Mária, 1902. Nikla Somogy m.).. Én lefekszek én ágyamba Testi lelki koporsómba Házamnak négy szögletibe négy szárnyas angyal Én kilépek én ajtómon Krisztus Urunk nyomába Föltekintek mennyekbe, Nyitva láccik mennyország ajtaja Ottan láccik aranlápfa Aranlápfa

1 mellett aranmelence Abba vagyon Krisztus Urunknak három csöpp vére Asszonyunk Máriának három csöpp teje Arra megy a szerető Szent János kérdi Oh Mária anyám,

2 mit sírsz, mér kesergő'? 1. A kérdésre: mit jelent az „aran lápfa"? lánya válaszolt: „a régi templomokban ilyen nagy oszlopok vótak, s a régiek, mongyuk, nem oszlopnak hittak, hanem lápfának". Mansikka: 187. o. Tanulta: mostohaanyjától, Balázs Jánosné, Blazsics Annától, aki 1941-ben halt meg 74 éves korában. Osztopáni születésű volt, ott élt első urával, akit agyonütött az erdői a fa. Nagyon jó mostohája volt ,, . . . Bizon minket az igen tanított imáccságra, mert nekünk ezt térden állva este reggel el köllött imádkoznunk . . . Nem szoktuk templomban . . . Hát úgy gondullom, hogy kevesen is tutták, ugye, mert ez az én mostohám nagyon vallásos, nagy imádkozó asszon vót. Osztán Osztopánbú kerűt oda. Azt mondta, hogy ezt az imáccságot egy püspök találta valami szent helen, emlékszek rá . . . ez a mennbű szállott le, azt szokta mondani — csak folytassátok, mer' ez szent! Mer' ezt a kis imáccságot ezt a kis papírt onnan köllött, hogy leeresszék a mennyekbű', így szokta mondani, — mer' ezt bizon nagyon kevesen, csak ahun nagyon vallásos nép vót Osztopán!" (Örvend, hogy felvettem az imát) ,,... jó lenne, ha annyit tudnának a fiatalok mint a régiek tuttak ... Nem ismerik el áztat, ugye hát, amirül mi beszélünk, hát azt nem ismerik... hát nem létezett" (számukra az egykor volt világ.) 2. Commendatio — ajánlás — motívum: János 19:26, „Jézus azért, mikor látta vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány a kit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, imhol a te fiad."