Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Reggel fölkeltedbe, Bizon, szóval mondom nektek, Aki elmongya ezt a két szót, Megüdvözül, mint Jézus Krisztus a keresztfán által, ámen. Édesanyámtól tanultam . . . Kajtár Teréz . . . Dolha Jánosné ... 72 éves, felsőnánai. . . este, hát minden este, ha vót kedvünk rá, ha nem, akkor csak péntek este. 64. SOKFÉLE KÉNOKVAL KÉNOZTAK I Tevéi (Tolna m.), 1970. VII. 25. Biró Lajosné Nagy Vilma, 1904. Hadikfalva (Bukovina). Én lefekszek én ágyamba,

1 Ügy mint testi koporsómba, Föltekintek boldog mennyországba, Ott megláték tizenkét ótáron tizenkét apostolt,

2 Jézus Krisztus közepibe. Térdig vérbe könyékig könnybe, Lefüggesztett fűvel, Szomorodott szűvel, Elhervadt orcával, Haját eleresztve,

3 Én vótam a zsidók határán, (var: határikba')'' Akik megfogtak, üldöztek, Sokféle kénokval kénoztak, A' nem vót elég, Nehéz keresztet a vállára tették, Kivitették magos Kálváriára, Három tompa szegvei kezét lábát leszegezték, Tövis koronávol megkoronázták, Hegyes dárdákvol szent ódalát öplévezték (2. var.: öklédezlétek, 3. var.: öklödözték) Epével ecettel itatták, Monda az Űrjézus Krisztus Vájjon vóna-e olyan bűnös ember, aki megemlékeznék az én kínjaimról Az én fájdalmaimról? 1. Kriza c. (56. o.) imája Nytár. II. 366—67. o. — érthetően kísért számtalan erdélyi, bukovinai, moldvai imában: „ .. . hervadott orczával. . . kinyújtott kezekkel... kiterjesztett karokkal..., megszakadott erekkel... vérrel folyó sebeiddel..." 2. Jelenések könyve 11:16, lehet a motívum alapja, de Grál-motívum is. Változata: Bartók: Kol. 114 a, 379. o. 114. c. 380—81. o. 3. Mansikka: 177. o. 4. A Nagyszombati codex első személyű szenvedéstörténet elmondását idézi.