Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

Krisztus Urunk elejbe vittík Krisztus Urunk sem szót, sem beszít Mégis azt felelte Aki ezt az imáccságot este lefektiben reggel fölkeltiben elimádkozza Hét halálos bűne megbocsájtatik Kegyetlen zsidók megfogták Pilátus pitarajtaján keresztes lopók megláncolták Vasustorokkal harcon vagdosták Haját szakállát kiszaggatták Elborítván piros vére Egyet szólta Krisztus Urunk öld meg az embereid De én meg nem ölöm Ha csak az itilet meg nem öli. Ehen hozzák az ángyikot Mirhát, kelhet Akibe Krisztus Urunkat megkenték Az ő drága szent testét, sebeit Aki ezt az imáccságot este lefektibe reggel fölkeltibe Szintúgy bevinník fínyes mennyországba Mint a mai kisdedecske Mit találtam? Paradicsom ajtaja Kívű kincses bellű irgalmas Hét szegrű hét ótár Közepibe szent köröszt Hív szent angyala

2 Engem ki őrzísed alá vettíl Bízottam mi anyám hibű Fínnyedde(l) látogass őrizz, vezírölj minden jóra igazgassa' amen. »Én is este imádkozom, meg van úgy, hogy reggel is, nekem mindegy.. . Ezt még a nagymamám tanított rája, anyámnak az édesanyja.* (Szendrey Juliannának hívták, esztergomi születésű volt.) Nagyapja nevét nem tudja. Kérdésemre mi az az »angyik«, »Hat Krisztus Urunk amit adott a nípnek, amellik jó níp vót és annak atta, imáccság által adott neki erőt, egíssíget, az, valami ojjasfele«. (Ajándék-fogalomkörben mozog s ezt ő is érzi.) 1. Könyvét olvasó Krisztus motívum, későbbiekben teljesebb formában jelenik meg. Mansikka: 275. o. 2. „Mivel már bé-estvéledett" ... — „Te lucis ante terminum ..." esti breváriumi himnusz 3—4 szakaszából kevert sorok.