Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék lőtőt lépék… Archaikus népi imádságok - Somogyi Almanach 19-21. (Kaposvár, 1974)

II. Szenvedéstörténet mozzanatait felidéző szövegek

vas ustorra ustorozik marok vesszőkké vesszőzik, szent haját, szent szakállát kiszödik. Piros szent vére elborítván, eggyet szólá rúla: öld az embert, öld. Én nem ölöm, csak ítéllöm. Tekinz' Máriát, kesergi az ü szent fiát. O, fiiam, fiiam, fényös Jézus, halnék halálodé, ötezör, hatezör mulvá' ehen hozzák a szép ajándékot, mirhát, kenetöt, akivé' a Krisztusnak Jézusnak nagy fájdalmait kenyögetik. Ó bizon bizon mondom nektök, a ki este, röggé êmongya, úgy viszi menyországba mint kizsdetlen korozsmába. Dicsirtessék a Jézus. Keresztvetés. 55. HA C3AK AZ ITILET MEG NEM ÖLI Esztergom, 1972. IV. 23. Turi Andrásné, Lászlóczky Margit, 1885. Epöl (Komárom m.). Égen mén a szép madár De nem madár, szárnyas angyal Szárnya alatt szent ótár Szent ótárba igaz hitbe ott van egy szentegyház Kívül kincses Bellű irgalmas Szónok ott benn vannak Krisztus urunk térgyig vérbe leveleit válogassa.

1 Mennyetek el én tanítványom fekete földre Mert Krisztus Urunkat megfogták Paradicsom kertbe dárdávo dárdázták Töviskoronákkal megkoronázták Egy csöp vérit elcsöppentették Az angyalok fölszettík Aranpohárba tettík