Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

I. Őrvonal létesítése a Dráva-vidéken 1848 júniusában és júliusának első felében

megye területére is kiterjedt, így módjában volt felismernie azt, hogy a legnagyobb veszedelmet nem a parasztmozgalmak: jelentik az ország számára, és jelentéseiben ismételten felhívta a kormány és a közvélemény figyelmét a Dráván túli mozgalmak várható következményeire. Ezek után kapta meg az említett katonai jellegű hatáskört. A kinevezési iratban

11 Szemere belügyminiszter közölte, hogy a horvátországi helyzet

12 miatt a magyar kormány kötelességének tartja az ottani törvénytelen törekvéseket megelőzni, sőt szükség esetén elnyomni, továbbá Horvátországnak a törvényes úton megmaradni kívánó és éppen ezért üldözött lakosait és vagyonukat megvédelmezni. A továbbiakban Csányi azt a feladatot kapta, hogy a Dráva bal partján Várasd tájékától a folyó torkolatáig őrvonalat létesítsen, a jobb parton pedig Eszék közelében tartson készenlétben katonaságot, és különösen nagy gonddal őriztesse az eszéki Dráva-hidat. Rendelkezése alá helyezték a sorkatonaságot és az 1848: XXII. t. c. alapján elsősorban rendfenntartásra létesített nemzetőrséget,

11 amellyel kapcsolatban azt az utasítást kapta a belügyminisztertől, hogy „aképpen rendezze, hogy mozdíthatóvá tétetvén, mint a sorkatonaság kellően, de kímélve alkalmaztassák". A kinevezési iratnak ez a része már sejtette a kormányzatnak azt a szándékát, hogy a nemzetőrséget saját törvényhatóságának területéről kimozdítva honvédelmi célra használja fel, de a kíméletes alkalmazás említése azt mutatja, hogy a magyar kormány tudatában volt annak, hogy a nemzetőrségre, mint teljes értékű katonai erőre nem számíthat. Feladata volt még Csányinak, hogy azokat is fegyverbe állítsa, akik jogaik sérelme miatt elhagyták akár Horvátországot, akár Szlavóniát; utasítania kellett a Dráva menti törvényhatóságokat, hogy gondoskodjanak az őrseregek ellátásáról és szállításáról. A haderő összevonásának a célja a kinevezési irat szerint a védelem, az őrködés a Dráva partján, oltalom nyújtása a hazájukból kiüldözötteknek, az elszakadási és pánszláv törekvések meggátolása és az ország határainak a védelme volt, nem pedig a támadás. A megbízólevél szerint Csányinak a körülmények alakulásától függően kapcsolatba kellett lépnie a horvát és szlavóniai területek kormánybiztosával: Hrabovszky János altábornaggyal, továbbá Bács, Temes és Torontál megye kormánybiztosával; Csernovics Péter főispánnal. Hrabovszky azonban nem tartozott a forradalom hívei közé. Mint péterváradi hadikormányzót május 14-én nevezte ki István nádor és Szemére belügyminiszter Horvátország kormánybiztosává, és megbízta a következőkkel: adja a nép tudomására, hogy Jellasics a nádornak és a magyar minisztériumnak engedelmeskedni tartozik, hirdessen statáriumot a közrend és a belső béke háborgatói ellen, Jellasicsot függessze fel katonai tisztségétől, és indítson ellene hűtlenségi pert, valamint vonja bűnvádi eljárás alá mindazokat, akik az ő (Hrabovszky) rendelkezéseit nem teljesítik, és nem engedelmeskednek a nádornak.

1

'

1 Ezek megvalósulása Jellasics teljes jogfosztását jelentette volna. Viszont Hrabovszky egészen másképpen járt el, mint megbízatása előírta számára. Erélyesebb eszközök helyett felszólításokkal kísérletezett; kihirdette, hogy a király változatlan akarata a Magyar- és Horvátország közti törvényes kapcsolat fenntartása, tudtára adta a horvátoknak, hogy a király a magyar minisztérium iránti engedelmességre utasította a bánt, közölte velük, hogy biztosítékot adhat nekik nemzetiségi jogaik érvényesítése és nyelvük használatának szabadsága tekintetében, megígérte, hogy a határőrvidéki katonai szolgálat szigorúságát a nép kívánsága szerint enyhíteni fogják, meghirdette a tartományi gyűlést, hogy a horvátok kívánságaikat előadhassák.

15 Csányi mindezzel kapcsolatban megrendülten írt a