Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

III. További védelmi intézkedések és az őrvonal felbomlása 1848 szeptemberében

Hat ágyú volt Nagykanizsán és öt Szederkényben. A Don Miguel gyalogezrednek az a két százada pedig, amely egy ideig a Dráva vidékén tartózkodott, végül is Újvidékre ment. A sorkatonaságnak nemcsak a létszáma volt alacsony a támadókéhoz viszonyítva, hanem tisztikarát sem érdekelte a magyar ügy. Egyes csapattestek ugyanis, mégpedig a János dragonyosezrednek egy osztálya szeptember 15-e és 17-e között, a Kress könnyűlovassági ezrednek is egy osztálya, a Hardegg vasasezrednek pedig egy százada szeptember 19-én, jórészt tisztikaruk befolyására átálltak a horvátokhoz. Teleki Ádám pedig, aki a horvát betörés idején a Dunántúlon állomásozó sorkatonaság főparancsnoka volt, nyilatkozatban jelentette ki, hogy nem harcol Jellasics ellen, időt és engedélyt kért egyidejűleg a bántól arra, hogy seregét semleges helyre vihesse, Csányival pedig közölte, hogy kész Jellasics táborához csatlakozni, ha katonaságának élelmezéséről és elhelyezéséről mint kormánybiztos nem gondoskodik. A bán erre vérszemet kapott, és megparancsolta Telekinek, hogy csapatait Alsóhahóton, Nován, Alsólendván és Muraszombaton át vigye Stájerországba.

54 Csányi Teleki eljárását a miniszterelnöknek küldött levelében „reménytelen gonosznak" nevezte, majd a következőket írta: „...szóval ismételve és hivatalosan írásban is felszólítám őt (ti. Telekit), hogy terveitől álljon cl, de ő makacsul megmaradt nyilatkozatánál, így most már, minthogy őt kényszeríteni iszonyatos következmények nélkül képes nem vagyok, tűrnöm kell, hogy ezen ember a bomlásnak indult hazának védő soraiból kiállott."

53 Szeptember 15-én pedig a kinevezésekor kapott jogánál fogva arra szólította fel Telekit, hogy a parancsnoksága alatt levő két ágyútclepet ellenszegülés nélkül adja át neki, és figyelmeztette arra, hogy „különben a felelősség terhe nemcsak a törvényes bíróság előtt, hanem az egész hazának közvéleménye előtt Vezérőrnagy Úrra fog nehezülni".

06 Az országgyűlésen nagy felháborodást keltett, hogy a sorkatonaság a császár, illetve Jellasics pártján áll. Perczel a szeptember 12-i ülésen bejelentette: „bizonyos adataink vannak, hogy a katonaság árulással van tömve" . . . „mit várhatunk most az itten fekvő katonaságtól?" . . . „azt, hogy végre vagy tisztán Jellasicshoz csatlakozik, vagy ha nem, hát még megelőzve, mielőtt az ide érkeznék, megsemmisít bennünket."" Szeptember 13-án pedig Kossuth mondta a következőket: ,,A táboról mindennap jönnek hírek... miszerint a dolog annyira megy, hogy a táborban lévő magyar ezredek tisztjei között is aláírási ívek kerengenék annak kinyilatkoztatására, hogy a szerbek és horvátok ellen nem fognak küzdeni!""'

8 Amikor az országgyűlésen felolvasták Csányinak Teleki eljárásáról küldött értesítését, Batthyány azonnal kijelentette, hogy a magyar seregek vezérlete egy percig sem maradhat Teleki kezében; annál inkább sem - amint mondotta -,. mert Teleki anélkül, hogy az ellenség részéről egy lövés is történt volna, már Keszthelyig visszavonult seregeivel, és ennek következtében szeptember 15-rc, amely napon az országgyűlésen tárgyalták Csányi levelét, már Nagykanizsára is benyomultak a bán csapatai. Egyidejűleg felszólította Telekit a miniszterelnök, hogy „egy talpalatnyi magyar földet védtelen báró Jellasicsnak át ne engedjen," abban az esetben pedig, ha nem akarja a seregét Jellasics ellen vezetni, „a védsereg vezényletét azonnal a rangban ön után következő főtisztre, vagy ha ez sem vállalná el, mindaddig lefelé adja, amíg egy valaki találkozni fog, ki hazája