Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

III. További védelmi intézkedések és az őrvonal felbomlása 1848 szeptemberében

besoroltak, arra hivatkozva, hogy vagyonuk, illetőleg jövedelmük alapján nem kötelesek nemzetőrök lenni, sorra kérték a nemzetőrség kötelékéből való törlésüket. Emellett a többiek is vonakodtak a szolgálatnak eleget tenni. Berki lakosai például arra kérték Mérey József első alispánt, hogy a jövőben is 15 nap elteltével váltsák fel őket, mert különben elmaradnak őszi mezőgazdasági munkáikkal, ezért a szolgálat miatt tetemes anyagi kárt szenvednek. Az alispán a berkiek kérésére azt válaszolta, hogy a miniszteri rendeletben biztosított lehetőség alapján a lakosok szüret és vetés idején egymást kölcsönösen helyettesíthetik; így anyagi kár sem éri őket, és az őrszolgálat sem szenved csorbát.

38 A megyében szeptember közepéig nem szervezték meg azt az önkéntes csapatot, amelynek felállítását az augusztus 1.3-i rendelet nyomán vállalták. A szeptember 11-i bizottmányi ülés azonban kimondta, hogy a 2000 önkéntest szeptember 13-a és 16-a között feltétlenül kiállítja, és Babócsára küldi, a szolgálatban levő nemzetőröket pedig egyidejűleg hazabocsátja.

39 Az önkéntesek felfogadása meg is kezdődött: Kaposváron és Igáiban lehetett jelentkezni.

40 A megye bizottmánya - bizonyára a jelentkezési kedv fokozására - azt tervezte, hogy az önkénteseknek az államilag megállapított napi 8 krajcáron felül 4 krajcár pótdíjat fizet, és kérte a minisztériumot, hogy ennek összegét számítsa be a megye háziadójába. Ehhez azonban a kormány az ország szűkös anyagi helyzetére való tekintettel nem járult hozzá.

41 Jellasics seregei szeptember első felében már a baranyai Dráva szakasz jobb partján, mégpedig Miholác, Valpó és Eszék közelében állomásoztak. Ugyanakkor a Drávának Baranya megyei vonala a vejti révtől egészen Somogy megye határáig üresen állt. Ezért Majthényi első alispán a megyében tartózkodó Veszprém megyei nemzetőrök célszerűbb elhelyezése érdekében azt látta volna helyesnek, hogy 1. zászlóaljuk a Kácsfalutól Beremendig terjedő vonalra menjen és figyelje a nardi révet is, 2. zászlóaljuk pedig a Pálé közelében levő révet és a sztárai révig nyúló partszakaszt őrizze. A 2. zászlóalj esetleges alacsony létszámának növelésére azt tervezte, hogy a Dárda vidékén állomásozó baranyai nemzetőröket osszák be a Veszprém megyeiek közé. Ismét kérte Csányit a még mindig Bács megyében tartózkodó, Baranya megyei nemzetőrök hazabocsátására is.

42 Majthényi terveit azonban keresztülhúzta az, hogy a Veszprém megyei nemzetőrök időközben felváltás nélkül hazamentek. Ekkor (szeptember 6-án) Majthényi Tolna megyétől kért nemzetőröket. Onnan azonban azt a választ kapta, hogy az állandó önkéntes sereget szerelik fel, és emiatt újabb csapatot nem küldenek.

43 így a horvát támadás megindulásakor úgyszólván semmi katonai erő sem volt a megyében. Ezért Majthényi sürgetőleg kérte Csányit, hogy bárhonnan rendeljen akár katonai, akár nemzetőri csapatokat Baranyába,

44 hiszen arra is kellett gondolnia, hogy a Bácskában levő baranyai nemzetőrök esetleges hazatérésük után nem lesznek hajlandók tovább szolgálni. Majthényi 800 önkéntessel számolt, és Pécsett akarta őket összpontosítani, ugyanakkor tartott attól, hogy az országos újonc összeírás az önkéntesek számát csökkenteni fogja. Közben azoknak az ígéreteknek a híre, amelyeket Jellasics Verőce, Szerem és Pozsega megyében tett, gyorsan elterjedt, és nem maradt hatás nélkül a köznép körében: a lakosság még kevésbé akart a horvátok ellen táborba szállni.

45 A bán például azt hirdette, hogy felosztja a földesurak birtokait. Ez pedig olyan programpont volt, amellyel Baranya megyében is tudott híveket szerezni. így azután terjedt a nép körében a hiedelem, hogy Jellasics uralma alatt jobb dolga lesz.

40