Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

III. További védelmi intézkedések és az őrvonal felbomlása 1848 szeptemberében

A horvát támadás és az őrvonat katonai értéke Teleki Ádám, miután Neustádter generális értesítette, hogy a bán hama­rosan megtámadja Magyarországot, jelentette Batthány miniszterelnöknek: „Mi­után Jellasics két csapatban 20 000 emberrel szándékozik betörni, a magyar se­reg azt meggátolni erőtlen lévén, kénytelen a Muráig visszavonulni." Pedig a valóságban Teleki nem is akart harcolni, és nem tartotta magát Csányinak ahhoz a tervéhez, hogy a Dráva partján fejtsen ki a magyar sereg ellenállást, tehát a Muraközt is védelmezze. A kormánybiztos ki is jelentette: „Most ismét ott va­gyok igen kevés különbséggel, ahol voltam Ottinger úrral", és jogosan kérdezte: „Ha Muraköz védelmére erőnk nem létez, létezend-e erőnk hazánknak Murán inneni részét megvédeni?" Azt gondolta, hogy a sorkatonaság Teleki parancsa nélkül nem engedelmeskedik neki, s nyíltan megmondta, hogy nem kíván a se­regnek csupán élelmezési biztosa lenni, miközben a kormány által ráruházott politikai hatáskört nem képes a főparancsnok ellenállása miatt gyakorolni/' 00 És Jellasics szeptember 10-én levelet küldött Telekinek, felszólította, hogy csat­lakozzék hozzá, vagy vonuljon a Mura mögé. Leveléhez a bán két kiáltványt is mellékelt, az egyiket „Magyarország lakosaihoz", a másikat katonaságához cí­mezte. A katonáknak többet közt ezeket írta: „Ne nézzetek minket ellenek­nek ... az ausztriai lobogók emelkednek sorainkban ... a kétfejű sas nem vál­hatik lázadás és árulás jelképévé. . . fegyverhez szeretett fejedelmünk jogai­nak fenntartására nyúltunk ... az ausztriai hadsereghez számítjuk magunkat. . . éljen az ausztriai hadsereg egysége . . . éljen kegyelmes császárunk és királyunk!'" 1 ' A továbbiakban támadását azzal indokolta, hogy a magyar miniszterek állhatato­san ragaszkodnak az áprilisi törvényekhez. De nem azt hangsúlyozta, hogy a tör­vények Horvátország helyhatósági jogait sértik, hanem azt, hogy Magyarország­nak a törvények értelmében önálló pénzügy- és hadügyminisztériuma van, eze­ket pedig - szerinte - a megfelelő bécsi minisztériumokba kell beolvasztani. Nem a megsértett Horvátország nevében indult tehát elégtételt követelni, hanem inkább a bécsi kormány nevében, hogy megsemmisítse Magyarország hadügyi és pénzügyi függetlenségét/' 8 És a bán seregei szeptember n-én, reggel 6 órakor a varasdi hídnál, va­lamint Perlaknál és Légrádnál, továbbá Barcsnál átkeltek a Dráván. 49 Jellasics, hogy a császár iránti hűségét bizonyítsa, ,,a horvát nemzeti szí­neket azonnal a császári színekkel cseréltette fel." 50 A benyomuló horvátoknak ellenállhattak volna a sorkatonaságnak a Dráva vidékén állomásozó egységei: az Ernő gyalogezredből három század Csáktornyán, a Miklós huszárezredből négy század Nagykanizsán tartózkodott;'' 1 - a Miklós huszárok századai közül kettőt Zalalövőről, egyet Alsólendváról és egyet Légrádról rendelt ide Teleki Ádám arra a hírre, hogy Jellasics Varasdon összpontosítja seregét' 2 -, ugyancsak Nagykanizsán állomásozott a Wasa gyalog­ezred egyik (az 1.) zászlóalja; a Radeczky huszárezred tartaléka, továbbá a Sán­dor huszárezred 1. osztálya Marcaliban és Kéthelyen, a Sándor huszárok 2. osz­tálya Istvándiban és Szülőkön, a 3. osztálya pedig Szigetváron állomásozott; Baranyaváron, Mohácson, továbbá Pécsett tartózkodott az Ernő gyalogezredből egy század. Ezeknek a csapattesteknek összesen mintegy 2500-3000 volt a lét­száma. Az Eszék várát őrző 16 század (mindössze 3000 fő) sorkatonaság részben a Sándor, részben a Wasa, részben a Zanini gyalogezredből került ki. j3

Next

/
Thumbnails
Contents