Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)

I. Őrvonal létesítése a Dráva-vidéken 1848 júniusában és júliusának első felében

Csáktornyára csak könnyűfegyverzetű lovasosztályt kell helyezni azzal a feladattal, hogy ügyeljen a horvátoknak esetleges támadására. Nagykanizsára, Iharosberénybe, Baranyavárra és Bellyére viszont jól felfegyverzett és kellően begyakorolt nemzetőröket kívánt helyezni. Mindezek csak általános irányelvek voltak a védővonal létrehozásának rendjére vonatkozólag; de azoknak is kellett lenniök, mert június közepén maga a honvédelmi miniszter sem tudta még, hogy mekkora katonai erőt sikerül a Dráva mentére irányítani. Ezért megadta a lehetőséget arra, hogy az őrvonal tervén változtatás történjék a támadó erők nagysága, valamint aszerint, hogy mekkora erő áll majd a védekezéshez rendelkezésre. Ennek megfelelően kimondta, hogy ha 70 000 főnél kisebb létszámú lesz a magyar sereg, nem lehet mind a nyolc jelzett pontot ellátni katonasággal, sőt megállapította azt is, hogy ha a magyar sereg a szükséghez képest váratlanul alacsony létszámú lenne, akkor csak Nagykanizsán és Pécsett kell az erőket összpontosítani. A csapatokat Ottinger Ferenc vezérőrnagy''

1 parancsnoksága alá helyezték, de felhívta a honvédelmi miniszter Ottinger figyelmét arra, hogy ha némely kérdésben véleménye különböznék Csányi kormánybiztosétól, még akkor is, ha katonai vonatkozású a véleménykülönbség, az intézkedés jogát engedje át a kormánybiztosnak és őt „nézetei kivitelezésében akadálytalanul működni engedje". A rendeletnek erre a befejező részére a XXII. t. c. 24. §-a értelmében volt szükség. Ez a paragrafus ugyanis azt tartalmazta, hogy a nemzetőr csak akkor foghat fegyvert, ha polgári elöljárója arra felszólítja. A Dráva vidékén pedig Csányi volt mint kormánybiztos a legfőbb polgári elöljáró. Úgy látszik, hogy a Dunántúlon, mind a Dráva mentén levő, mind a távolabb fekvő megyék nemzetőreit Csányi alkalmasnak találta arra, hogy jelen legyenek az őrvonalban, de bizonyosra vehető, hogy csupán a kényszerítő körülmények hatására. Csak így következhetett be ugyanis, hogy a Drávához közelebb fekvő területekre is irányítottak nemzetőri csapatokat, mégpedig azért, mert helyi viszonylatban látni kellett azt is, hogy a nemzetőrségen kívül rendelkezésre álló katonai erő nagyon csekély. Ezért azután felhasználták a Dráva menti őrvonal létrehozásakor a honvédelmi miniszter rendeletében szereplő elgondolás ellenére a kellően be nem gyakorolt és hiányosan felfegyverzett nemzetőröket. Persze a nemzetőrök kiindítása nehezen ment. Ezért a belügyminiszter június 13-i rendeletében előírt két hét alatt sehonnan sem küldtek a Dráva vidékérc nemzetőröket. Nem tetszett ez Csányinak, mert tartott Jellasics támadásától, és annál is inkább aggódhatott miatta, mivel Rajasics szerb pátriárka június 12-én megkérdezte a bántól, hogy „komolyan szándékozik-e a magyarok ellen indulni", és azzal fenyegette meg, hogy ha nem támad, akkor vége szakad a szerb-horvát szövetségnek.

62 Volt tehát oka Csányinak az aggodalomra. Ezért Zala megye tisztviselőit „hivatalosan, de barátságosan is" felkérte, hogy június 27-én Nagykanizsán tanácskozásra jöjjenek össze. „Honunk percei drágák - írta Csányi például a tapolcai főszolgabírónak, Varga Lajosnak - drágábbak mint valaha, a késedelem a hon iránti vétek, ezért biztosan hiszem önnek hazafiúi buzgalmától, hogy a kitett napon okvetlen találkozandunk, magával elhozván e tárgyra vonatkozó, szükséges irományokat."

,,,! Zala megyében július elején indították a Drávához az első nemzetőri csapatokat. A június 17-i bizottmányi ülésen azt határozták, hogy a megye 24000 nemzetőréből 6000-et köteleznek a folyó menti őrszolgálatra.

64 A kapornaki já-