Dr. Aradi Péter: A Dráva-vidék védelmének szervezése 1848 nyarán - Somogyi Almanach 16-17. (Kaposvár, 1972)
I. Őrvonal létesítése a Dráva-vidéken 1848 júniusában és júliusának első felében
Július első felében megjelentek ,,A magyar nemzeti őrseregnek kötelező rendszabályai", amelyeket az Országos Nemzetőrségi Haditanács 0 ' adott ki. A szabályzat részben a nemzetőrök rendőri feladatairól szólt, de tartalmazta azt is, hogy hogyan viselkedjék a nemzetőr a harcban az ellenség előtt. Ebben az utóbb említett részben tehát megint szó volt a nemzetőrség katonai szerepéről. És akkor történt ez, amikor a kormányzat bizonyos lett abban, hogy másképpen nem tud elegendő katonai erőt biztosítani az ország védelmére, igaz ugyan, hogy a sorkatonaságból is küldtek csapattesteket már május közepétől a Dél-Dunántúlra, az a néhány alakulat azonban nagyon kevés erőt jelentett. Ezért a honvédelmi miniszter már három nappal a belügyminiszteri rendelet megjelenése után az ország kapcsolt részeiben levő mozgalmak miatt sürgette a nemzetőrség összeírását, felállítását és begyakoroltatását. 58 Június közepe előtt újabb állomásához érkezett a horvátok mozgalma is. Tartományi gyűlésüknek június io-én kelt és az uralkodóhoz küldött felirata, miközben sürgette a horvátok nemzeti önállóságának biztosítását és nemzeti egyenjogúságuk alapján az osztrák császársággal való szorosabb kapcsolat megteremtését, kívánatosnak tartotta a magyar pénzügyeknek, hadügyeknek és kercskedelcmügyeknek a bécsibe történő beolvasztását, ennélfogva Magyarországnak az osztrák császársággal való teljes egyesítését. 5 " A Dráva menti védővonal felállításáról a honvédelmi miniszter adott ki június 22-én rendeletet. 1 ' 0 Bevezetőül megállapította, hogy a katonaság összevonásának, amely magyar részről a Dráva folyónál történik, csupán az a célja, hogy védekező erő álljon készenlétben az esetleges horvát támadás ellen. A horvát támadásra a rendelet szerint azért lehetett számítani, mert a Drávától délre ,,a Horvátországban indított lázadás a horvátországi határvidékhez tartozó, hadi területeket magával vonta: a gradiskai, körösi, szentgyörgyi, varasdi, i. báni, 2. báni, szluini, ogulini, otocsáci, likai határezredeket". Az ezekből az ezredekből a bán és a főparancsnokok által fegyverbe állított és készen tartott hadsereg létszáma ismeretlen, de legalább 15 000 emberre tehető; csatlakozott az ezredekhez 30 ooo-nyi kaszákkal felfegyverzett nép és egy, számban meg nem határozható, mindenféle fegyverrel ellátott néptömeg. De csatlakozott a szervezkedéshez a horvátországi és a szlavóniai területek lakosságának nagy része is. A védősereg elhelyezésével kapcsolatban a rendelet megállapította, hogy a legfontosabb pontok Bellye, Baranyavár, Mohács, Pécs, Marcali, Iharosberény, Nagykanizsa és Csáktornya, tehát ezeket a helyeket kell a rendelkezésre álló sereg nagyságától függően ellátni sorkatonasággal. A kiállításra kerülő sereg nagyságát illetően a rendelet azt a követelményt támasztotta, hogy legalább 70000 főnyi legyen. Az ilyen létszám szükségességét azzal indokolta, hogy az előreláthatólag 50000 főnyi ellenséggel szemben főleg csak nemzetőröket lehet kiállítani, azok pedig még nincsenek sem megfelelően begyakorolva, sem lőfegyverekkel kellően ellátva. A továbbiakban úgy rendelkezett a miniszter, hogy a megyéknek a fegyverforgatásban gyakorlatlan nemzetőrseregeit Mohácson, Pécsett és Marcaliban vonják össze, mivel azok a helységek távolabb voltak a horvát területtől, ennélfogva a nemzetőröket nem fenyegette az a veszély, hogy a horvátok váratlan támadása esetén vereséget szenvednek, vagy fogságba esnek. Elrendelte még a miniszter, hogy a nemzetőrségnek már begyakorolt és fegyverekkel megfelelően ellátott részeit csatolják a sorkatonasághoz; s szólt arról, hogy
